A levél
Reggel teljesen kipihentnek éreztem magam, mivel az egész éjszakát átaludtam. Újult erővel kiugrottam az ágyból, és az ablakhoz szökdécseltem. Elhúztam a függönyt, hogy megnézzem, ma milyen idő várható. Kint sütött a nap, és legalább 25 fok volt, ezért a szekrényemből egy csinos rövid gatyát, és egy fekete pólót kaptam fel. Beágyaztam, de amikor végeztem megakadt a szemem valamin. Pontosabban a virágomon, ami semmit sem változott. Ugyanolyan gyönyörű és egyszerű volt, mint tegnap.
Dúdolva mentem ki a konyhába, Lemy pedig egy széken ülve nagyra nyitott szemekkel bámult rám, amíg meg nem csináltam a műzlimet. Leültem vele szembe, majd muszáj volt megkérdeznem.
- Megkérdezhetem, hogy mit nézel annyira?
- Hát...elég régen hallottalak már énekelni, és ami a mosolygást illeti...Hát azzal határozottan nekem is jobb kedvem lett. De mi is van veled?
- Semmi - mondtam, miközben a műzlimet kavargattam vigyorogva, mint egy bolond.
- Nekem ezt ne mondd! Valaminek történnie kellett. Mesélj már!
- Nem történt semmi... - bizonygattam. Lemy arckifejezése viszont nem változott. - De tényleg. Nincs semmi.
- Akkor rendben...Előbb utóbb úgy is el fogod mondani. Ha másképp nem, akkor erőszakkal kihúzom belőled- fenyegetett.
- Ha te mondod - mondtam, még mindig mosolyogva. - De nekem mennem kell. - Beraktam a mosogatóba a tálat, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a szandálom. Suliba kellett mennem, de hálistennek nem Victoriával volt órám.
- Jó legyél, szia! - köszönt Lemy.
- Te is! Szia - mondtam én is.
Felkaptam a táskám és a kocsikulcsot, majd az autómhoz mentem. De mielőtt beszálltam volna, megnéztem a postaládát. Jött pár számla és egy levél, amin a nevem állt. Gyorsan kibontottam, és szinte elállt a szívverésem.
"Még tartozol nekem egy kávéval. Tudom, azt mondtam, hogy nem kérek másikat, de meggondoltam magam. Legyél ma 2-kor a Streetwall kávézóban.
Remélem, a rózsám még megvan. Vagy ha nem, akkor adok egy másikat.
Várlak, Robert
Atya úr isten! Rob találkozni akar velem! Méghozzá ma! De hát miért? Kizárt hogy a kávé miatt. Lehet, hogy tetszem neki? Akkor nem csak én érzek így. Jó tudni. Na most kéne ezt Victoria orra alá dörgölni. Azt biztos, hogy leesne az álla. Talán majd valamikor meglát Roberttel, és szét fogja vetni a féltékenység. Na de Ever! Mégis mi ütött beléd? Attól, hogy küldött egy levelet, és találkozni akar veled, attól még nincs beléd zúgva! Vagy mégis?
Gyorsan beültem a kocsimba, és elindultam a fősulira. Annyira fel voltam dobódva a levél miatt, hogy most semmi sem bírta elrontani a kedvem. Ma kémiám volt, amit nem nagyon szerettem, de hát nincs mit tenni. Beültem rá, és hallgattam a tanár szónoklatát. Hálistennek sem Victoriával, sem a kis barátnőjével nem találkoztam. Még csak az kellett volna...
Miután vége volt az órámnak, rohantam haza enni és átöltözni. Amint megebédeltem, behajigáltam a tányérokat a mosogatóba, és rohantam is a szobámba. Hosszú percekig álltam a szekrényem előtt valami normális ruha után kutatva. Végül a rövid gatyám maradt, viszont a fekete póló egy kicsit gyászos volt, ezért lecseréltem fehérre. A szandálom és a hajam is maradt úgy, ahogy volt. Elszaladtam a fürdőbe fogat mosni, és felvittem egy kis sminket. Felkaptam a táskám az előszobából, majd a kocsimhoz rohantam. Elmentem az említett kávézóhoz, de még egy pár percig ültem kint, mert pár perccel hamarabb érkeztem. Amikor viszont kettő lett, kipattantam, és besétáltam a kávézó ajtaján.
Rögtön megpillantottam Robertet, aki a sarokban levő asztal mellett ült. A haja most is rendetlenül állt, egy pólót és egy farmert viselt. Lassan oda metem hozzá, majd amikor csak egy pár lépésnyi távolság volt köztünk, odajött, és adott két puszit.
- Szia - köszönt. - Nagyon csinos vagy.
- Szia. Köszönöm - motyogtam zavartan, majd leültem.
- Nem tudtam, hogy mit szeretsz, de bátorkodtam neked is egy kávét rendelni.
- A kávé az jó lesz. De én fizetem, mivel a tiéd tegnap kiömlött.
- Na ne viccelj - mondta kuncogva. - Az csak egy ürügy volt, hogy találkozhassak veled. Kit érdekel eg pohár kávé? - zavartan néztem rá.
- És mégis miért akartál velem találkozni? És honnan tudtad meg a címem?
- Többet tudok rólad, mint gondolnád - mosolygott gonoszan. - De az legyen az én titkom, hogy honnan szerzem az infókat. - közben kihozták a kávénkat, és én zavartan kavargatni kezdtem.
- Ugye tudod, hogy ez így nem fair.
- Mégis mi?
- Hát az, hogy te majdnem mindent tudsz rólam, én viszont ezzel ellentétben semmit. Vagyis valamit mégis. Annyit, hogy színész vagy. Az egyik lány a suliban folyamatosan a képedet mutogatja. Bár én ezen általában csak nevetni szoktam. Nem értem azokat, akik úgy vannak oda valakiért, hogy nem is ismerik. - Basszus hogy lehetek ilyen hülye? Hisz én is úgy ábrándoztam róla, mint egy fanatikus rajongó.
- Hát az tény, hogy elég sok lány rajong értem - mosolygott zavartan. Úristen hogy lehet valaki ennyire szívdöglesztő? Ever! Elég! Fejezd ezt be, de most rögtön! - De ez nem olyan jó, mint gondolod.
- Hallottam, hogy milyen ára van annak, ha az ember sztár.
- Mint például? - faggatott.
- Hát...mondjuk nem járkálhat kint az utcán szabadon anélkül, hogy a rajongók fel ne ismernék. Vagy például nem nagyon van szabadideje. Vagyis van, de csak arra, amire akarja, hogy legyen.
- Igen - helyeselt. - És ez csak kettő a százból.
- Na de térjünk csak vissza hozzád. Miért akartál találkozni velem?
- Hát...szeretnék veled jobban megismerkedni, mert az első találkozás nem volt valami fényes.
- Hát igen...
- És...szóval...szerintem kedves és okos lány vagy Ever. Nem véletlenül jársz London egyik legjobb főiskolájára. - erre leesett az állam.
- Hát még ezt is kiderítetted - mormogtam.
- Ha valamit csinálok, akkor azt már rendesen nem? Na de mindegy is...Szóval szeretnék még veled találkozni. Megoldható lenne?
- Azt hiszem igen. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Akkor megadom a mobilszámom, és te is a tiédet. Majd telefonon értekezünk.
- Rendben van. - miután telefonszámot cseréltünk, és megittuk a kávénkat (természetesen Ő állta a számlát) felállt.
- Nekem lassan mennem kéne. Lesz egy interjúm a Heathrow Hotelben egy óra múlva.
- Nekem is mennem kell.
- Hát örültem a találkozásnak Ever. Nemsokára hívlak.
- Én is örültem. - Adott két puszit, majd a fülembe suttogott.
- És még egyszer nagyon csinos vagy.
Mielőtt megszólalhattam volna, hátat fordított, és eltűnt. Egy darabig még álltam ott, de aztán magamhoz tértem, és kimentem a kávézóból. Beültem a kocsimba, és ott folytattam tovább a bambáskodást. El sem hiszem, hogy találkozni akar még velem, és hogy elkérte a mobilszámomat. Egyenlőre nem mondom el senkinek. Még Lemynek se. De mégis mit mondhatnék? "Figyelj Lemy! Múltkor nekimentem egy srácnak, aki mellesleg Robert Pattinson, és elkérte a mobilszámom. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a rózsáról, és a levélről a postaládában se. Na és találkozni akar még velem." Tiszta őrültségnek hangzana. Aztán meg Lemyt vihetném szívrohammal a kórházba. Mondjuk csoda, hogy én még nem vagyok ott...
Hazamentem, majd beültem a fürdőkádba a könyvemmel, bár tudtam, hogy úgysem tudok koncentrálni rá. Egész végig Roberten agyaltam. Mit akarhat velem? Talán csak barátkozni. De biztos vannak barátai. Vagy esetleg....De nem, azt nem lehet...Nem akarhat velem randizni! Hiszen ismer nálam csinosabb lányokat is, akik nem csak szépek, de pénzük is van. Nem mintha Robertet olyannak gondolnám, aki csak a pénzért barátkozik emberekkel. De hát minek neki pénz? Biztos rengeteget kapott az eddigi filmjeiért.
De akkor mit akarhat tőlem? Ekkor megszólalt a telefonom. A kijelzőn megláttam a nevet: "Rob"
- Igen?
- Szia Ever, Rob vagyok. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, holnap mész suliba?
- Ööö...igen. Miért?
- Csak tudni akartam. Mennem kell, szia.
- Szia - mondtam, de már letette.
Ez mégis mi volt? Miért érdekli, hogy megyek e suliba? Vajon mit akarhat?
Nagy nehezen kikászálódtam a kádból, magam köré csavartam a törölközőm, majd a szobámba mentem. Felkaptam egy pólót és egy melegítőt. Ahogy szétnézte, láttam, hogy valami hiányzik a szobámból. De mi? Hát persze...De hol a....
- Lemy itthon vagy? - kiabáltam.
- Igen, mondd.
- Hol vagy?
- A konyhában. Éppen a vacsit csinálom.
Kibaktattam a konyhába, majd egy kicsit idegesen megkérdeztem.
- Voltál a szobámban?
- Igen, voltam. Összeszedtem a szennyesedet. Remélem nem baj.
- Nem, dehogy is. És kidobtad a virágomat?
- Milyen virágodat? - kérdezte értetlenül.
- Ami az éjjeli szekrényemen volt.
- Én nem láttam semmilyen virágot, csak egy üres poharat benne egy kis vízzel.
- Tényleg nem nyúltál hozzá?
- Mondom, hogy nem.
- Akkor meg hova lett?
- Nekem fogalmam sincs, de az biztos, hogy én nem nyúltam hozzá semmilyen virághoz a mai nap folyamán.
- Ez érdekes...talán én dobtam ki, de nem emlékszem rá. - és tényleg nem emlékeztem rá.
- Csak nem valami elvonja a figyelmed a dolgoktól, drága Evem - kacagott Lemy. - Vagy inkább valaki?
- Menny már...dehogy is...csak fáradt vagyok... - de ez nem igaz. Tökéletesen jól aludtam tegnap, és ez valakinek köszönhető volt.
- Kész a vacsi! Eszünk? -szólalt meg Lemy.
- Persze. Mit főztél?
- Csirkét - mosolygott.
- Imádlak - mondtam neki, majd elindultam teríteni.
A vacsora nem nagyon jól sikerült. Lemy nem annyira jó szakács. Inkább én szoktam főzni. Nem is tudom, mi ütött belé. Miután végeztünk, elmosogattam, majd mondtam Lemynek, hogy fáradt vagyok, és hogy elmegyek lefeküdni. Jó éjszakát kívántam, de még nem igazán voltam álmos. Így leültem a laptopom elé, és bekapcsoltam. Behívtam a keresőm, majd beírtam: Kék rózsa jelentése.
És ki s hozta. De csak egyetlen mondatot. "A kék rózsát mindenhol a lehetetlennel azonosítják" Ez meg mégis mit jelent? Ha akarna tőlem valamit, akkor adhatott volna vörös rózsát (igaz szerelem). Vagy mondjuk sárgát (szerelem első látásra, igaz barátság). De kéket? Vagy nem akar semmit tőlem, vagy csak egyszerűen nem ismeri a virágok jelentését...
Megnéztem még az e-maileket, jött egy a nénikémtől. Gyorsan válaszoltam neki, majd elmentem aludni. A rémálom megint visszatért...
Ever szobája
Ever pizsamája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése