Rossz nap
Már eddig is sejtettem, hogy nem vagyok normális, de mostanra már teljesen bebizonyosodott. Az életem egy totális katasztrófa. A szüleim 6 éve meghaltak autóbalesetben, amikor 13 éves voltam. Azóta a nagynénémnél laktam Magyarországon. Viszont amikor betöltöttem a 18-at, Londonba költöztem. Már lassan egy éve élek itt, és eszem ágában sincs hazamenni.
Főiskolára járok, egy könyvtárban dolgozom, vagyis élem az életem. Ugyanakkor vannak jó napjaim is. Vagyis csak egy.
Éppen a könyvtárból rohantam ki, mint egy idegbeteg, mert a mai napból már elegem volt. A tanárom kiabált velem, majdnem összekoccantam egy másik kocsival, és mostanában sokszor fájt a fejem. Biztos csak a sok idegeskedés miatt. De már kezdtem hozzászokni. Nemrég elmentem a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszert, amit az orvos írt fel. Szerinte csak migrén, de még eddigi életem során sohasem volt ilyen erős fejfájásom.
Miközben a járdán masíroztam végig a kocsimig, elterveztem a mai estémet. Rendelhetnék kínai kaját. De az tegnap előtt volt. Inkább főzök valamit. Mondjuk spagettit. Lemy úgy is szereti. Ő volt a lakótársam. Elég jól kijövünk egymással, sokat beszélgetünk, de azért mind a kettőnknek volt magánélete. Lemy 2 éve jár egy fiúval, Joeval. Jó volt látni, hogy ennyire szeretik egymást. Lemy már többször is kérdezte, hogy miért nem keresek magamnak valakit, de ezzel nem volt időm foglalkozni. Ott volt a suli, a munkám, és a szánalmas kis életem.
Már alig vártam, hogy hazaérjek, és befeküdjek a fürdőkádba egy jó könyvel. Amikor odaértem a kocsimhoz, rögtön beültem, és elindultam. Leparkoltam a lakásunk előtt, majd bezártam a kocsit, és bementem. Lemy még nem volt otthon, ezért rögtön a konyhába indultam. Miközben főztem, a kedvenc számomat, a Once upon a december-t hallgattam. Ez mindig nyugtató hatással volt rám, akár mi volt is a bajom. Az anyukám énekelte nekem, még amikor kicsi voltam. Olyan szép hangja volt. Erre az emlékre egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem, mert időközben Lemy is megjött.
- Ev! Itthon vagy? - kérdezte.
- A konyhában vagyok- szóltam vissza. Lemy bejött a konyhába, majd körbeszaglászott. Elég szép lány volt. Szőke haj, zöld szem, és ideális testalkat.
- Csak nem spagettit csinálsz? - jött oda hozzám, majd a vállam fölött átkukucskált. Nem értem, minek kérdezi, amikor már fölöttem áll.
- Mint látod - mosolyogtam rá.
- Csak nem az én kedvemért? - kérdezte.
- De igen. Mégis ki másnak csinálnám?
- Hát, gondoltam összefutottál egy helyes pasival, és meghívtad vacsorára - mondta, egy fura vigyor kíséretében.
- Kérlek, ne kezdd ezt - kérleltem. - Tudod, hogy nincs időm egy párkapcsolatra. Inkább örülj neki, hogy neked ott van Joe, és ne velem foglalkozz.
- Ev - kezdte. - Tudod, hogy a barátnőd vagyok, és aggódom érted. Egy ideig boldog voltál, de mostanában megint rád jött a "rosszkedvemvanhagyjbékén" szindróma.
- Nincs semmi bajom - mondtam. Semmi kedvem nem volt elmagyarázni neki az idegeskedést, meg a fejfájást. Na meg hiába is mondtam volna...Neki aztán beszélhetek.
- Biztos? - kérdezte aggódva. - Ha valami baj van, akkor nekem nyugodtan elmondhatod. Tudod, hogy számíthatsz rám.
- Köszi - mondtam neki, majd megöleltem. Jól esett, hogy törődni akart velem, és én szemétnek tartottam magam, hogy nem engedem neki, hogy segítsen. De nem kavarhattam bele őt is a világomba, ahol minden a szomorúságról, és a magányról szól. - Na de most már együnk - mondtam, majd elengedtem.- Még a végén kihűl a vacsi.
- Igazad van - mosolygott. - Ezért a kajáért kár lenne.
Miután megvacsoráztunk, és elmosogattam, leültünk tévézni. De nem sok idő kellett, és a tévézésből beszélgetés lett. Miután megbeszéltük az unalmas délutánomat a könyvtárban, és elmesélte, hogy egy férfi bement a boltba, ahol ő dolgozik, és mellesleg fehérneműket árulnak, a férfi vagy fél órát hezitált, hogy a szürke, vagy a fekete melltartót vegye a feleségének. Miután kiröhögtük magunkat, elmentem fürdöni. A kádban való lubickolásos tervemből nem lett semmi, mivel nagyon fáradt voltam. Ezért azt meghagytam holnapra. Gyorsan lezuhanyoztam, majd jó éjszakát kívántam Lemynek, és lefeküdtem. Nem kellett pár perc, már el is aludtam, és kezdődtek a rémálmok.
Az álmomban sötét volt, és hideg, de valahol messze láttam egy halvány fényt. Elkezdtem szaladni felé, de akármilyen gyorsan is futottam, nem bírtam elérni. Aztán egy hideg, fehér kéz elkapta a vállam, és visszarántott....
Már eddig is sejtettem, hogy nem vagyok normális, de mostanra már teljesen bebizonyosodott. Az életem egy totális katasztrófa. A szüleim 6 éve meghaltak autóbalesetben, amikor 13 éves voltam. Azóta a nagynénémnél laktam Magyarországon. Viszont amikor betöltöttem a 18-at, Londonba költöztem. Már lassan egy éve élek itt, és eszem ágában sincs hazamenni.
Főiskolára járok, egy könyvtárban dolgozom, vagyis élem az életem. Ugyanakkor vannak jó napjaim is. Vagyis csak egy.
Éppen a könyvtárból rohantam ki, mint egy idegbeteg, mert a mai napból már elegem volt. A tanárom kiabált velem, majdnem összekoccantam egy másik kocsival, és mostanában sokszor fájt a fejem. Biztos csak a sok idegeskedés miatt. De már kezdtem hozzászokni. Nemrég elmentem a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszert, amit az orvos írt fel. Szerinte csak migrén, de még eddigi életem során sohasem volt ilyen erős fejfájásom.
Miközben a járdán masíroztam végig a kocsimig, elterveztem a mai estémet. Rendelhetnék kínai kaját. De az tegnap előtt volt. Inkább főzök valamit. Mondjuk spagettit. Lemy úgy is szereti. Ő volt a lakótársam. Elég jól kijövünk egymással, sokat beszélgetünk, de azért mind a kettőnknek volt magánélete. Lemy 2 éve jár egy fiúval, Joeval. Jó volt látni, hogy ennyire szeretik egymást. Lemy már többször is kérdezte, hogy miért nem keresek magamnak valakit, de ezzel nem volt időm foglalkozni. Ott volt a suli, a munkám, és a szánalmas kis életem.
Már alig vártam, hogy hazaérjek, és befeküdjek a fürdőkádba egy jó könyvel. Amikor odaértem a kocsimhoz, rögtön beültem, és elindultam. Leparkoltam a lakásunk előtt, majd bezártam a kocsit, és bementem. Lemy még nem volt otthon, ezért rögtön a konyhába indultam. Miközben főztem, a kedvenc számomat, a Once upon a december-t hallgattam. Ez mindig nyugtató hatással volt rám, akár mi volt is a bajom. Az anyukám énekelte nekem, még amikor kicsi voltam. Olyan szép hangja volt. Erre az emlékre egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem, mert időközben Lemy is megjött.
- Ev! Itthon vagy? - kérdezte.
- A konyhában vagyok- szóltam vissza. Lemy bejött a konyhába, majd körbeszaglászott. Elég szép lány volt. Szőke haj, zöld szem, és ideális testalkat.
- Csak nem spagettit csinálsz? - jött oda hozzám, majd a vállam fölött átkukucskált. Nem értem, minek kérdezi, amikor már fölöttem áll.
- Mint látod - mosolyogtam rá.
- Csak nem az én kedvemért? - kérdezte.
- De igen. Mégis ki másnak csinálnám?
- Hát, gondoltam összefutottál egy helyes pasival, és meghívtad vacsorára - mondta, egy fura vigyor kíséretében.
- Kérlek, ne kezdd ezt - kérleltem. - Tudod, hogy nincs időm egy párkapcsolatra. Inkább örülj neki, hogy neked ott van Joe, és ne velem foglalkozz.
- Ev - kezdte. - Tudod, hogy a barátnőd vagyok, és aggódom érted. Egy ideig boldog voltál, de mostanában megint rád jött a "rosszkedvemvanhagyjbékén" szindróma.
- Nincs semmi bajom - mondtam. Semmi kedvem nem volt elmagyarázni neki az idegeskedést, meg a fejfájást. Na meg hiába is mondtam volna...Neki aztán beszélhetek.
- Biztos? - kérdezte aggódva. - Ha valami baj van, akkor nekem nyugodtan elmondhatod. Tudod, hogy számíthatsz rám.
- Köszi - mondtam neki, majd megöleltem. Jól esett, hogy törődni akart velem, és én szemétnek tartottam magam, hogy nem engedem neki, hogy segítsen. De nem kavarhattam bele őt is a világomba, ahol minden a szomorúságról, és a magányról szól. - Na de most már együnk - mondtam, majd elengedtem.- Még a végén kihűl a vacsi.
- Igazad van - mosolygott. - Ezért a kajáért kár lenne.
Miután megvacsoráztunk, és elmosogattam, leültünk tévézni. De nem sok idő kellett, és a tévézésből beszélgetés lett. Miután megbeszéltük az unalmas délutánomat a könyvtárban, és elmesélte, hogy egy férfi bement a boltba, ahol ő dolgozik, és mellesleg fehérneműket árulnak, a férfi vagy fél órát hezitált, hogy a szürke, vagy a fekete melltartót vegye a feleségének. Miután kiröhögtük magunkat, elmentem fürdöni. A kádban való lubickolásos tervemből nem lett semmi, mivel nagyon fáradt voltam. Ezért azt meghagytam holnapra. Gyorsan lezuhanyoztam, majd jó éjszakát kívántam Lemynek, és lefeküdtem. Nem kellett pár perc, már el is aludtam, és kezdődtek a rémálmok.
Az álmomban sötét volt, és hideg, de valahol messze láttam egy halvány fényt. Elkezdtem szaladni felé, de akármilyen gyorsan is futottam, nem bírtam elérni. Aztán egy hideg, fehér kéz elkapta a vállam, és visszarántott....
Extrák:
Ev kocsija:
Ev & Lemy háza:
A konyha:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése