Sziasztok!
Nincs mentségem arra, hogy eltűntem, ráadásul egyetlen szó nélkül. Természetesen most adok rá magyarázatot.
A nyári programom borzalmasan sűrű volt, szeptemberben pedig elkezdődött a suli. Nagyon nehéz szakot választottam, egy héten 15 angolom van, és még heti négy órában tanulok egy másik idegennyelvet is...Ha nem akarok megbukni, akkor tanulnom kell, mint a kisangyal.
Másik okom, hogy valahogy nem jön az ihlet...Már vagy ezerszer próbáltam elképzelni, hogy hogyan is folytassam a történetet, de vagy nem volt jó, vagy pedig nem volt az igazi. Kényszerből pedig nem akarok hülyeségeket írni, remélem ezt megértitek.
A harmadik ok pedig az, hogy ti is eltűntetek. Az utolsó fejezetnél szinte már alg kaptam kommentárokat, és ez megmondom őszintén nem esett valami jól. Utólag is köszönöm azoknak, akik írtak. Ha nem adtok nekem visszajelzéseket arról, hogy tetszett-e a rész, vagy hogy egyáltalán olvassátok-e a törit, akkor persze, hogy elbizonytalanodok.
Ne haragudjatok, de nekem ez így nem fog menni. Egy darabig legalábbis biztos nem. Persze megpróbálom felrakni az új részt, amilyen hamar csak tudom, de ez rajtatok is múlik. Ha a következő fejezetnél nem lesz elég vélemény, akkor véglegesen abbahagyom az írást. Sajnálom.
Evness
