A legédesebb dallam - 2. fejezet

Elég az életből

Hirtelen ültem fel az ágyamban. Folyt rólam a víz, és teljesen meg voltam rémülve az álom miatt. Mostanában sokszor volt rémálmom....majdnem minden éjszaka. És mindig ugyanaz. Sötétség, egy apró fénycsóva, amit nem tudok elérni, és a fehér kéz....Teljesen értelmetlen az egész. Meg kell próbálnom összeszedni magam, mert ez így nem mehet tovább.

Kiugrottam az ágyból, és kimentem az szobámból. A folyosón összefutottam Lemyvel, aki már kora reggel a toppon volt. Besütött haj, csinos ruha, kisminkelt arc...Én meg mint akinek valami betegsége van. Leizzadva, holt sápadtan és nyúzottan.

- Jesszusom! - mondta szinte kiálltva. - Ev, drágám nem akarlak megbántani, de borzalmasan nézel ki.

- Kössz - mondtam egy kicsit flegmán. - Már én is rájöttem. De elengednél fürdőbe, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hulla? - kérdeztem idegesen.

-Persze - mondta, majd arrébb állt. - Csináljak neked reggelit? - kérdezte a hátam mögött.

- Igen, köszi.

- Oké - mondta, majd sarkon fordult, és elindult a konyha felé.

Bementem a fürdőbe, és majdnem elájultam, amikor megláttam magam a tükörben. Olyan fehér voltam, mint a fal, és a szemeim is be voltak esve. Gyorsan beálltam a zuhany alá, de amikor megnyitottam a csapot, csak hideg víz jött...Elkezdtem káromkodni, majd magam köré csavartam egy törülközőt, és mérgesen kitrappoltam a fürdőből, és a konyha felé vettem az irányt.

Lemy nekem háttal állt, és valamit kavargatott a tűzhelynél.

- Megmondanád nekem, hogy hova tűnt az összes melegvíz? - kérdeztem egyre vörösödő fejjel.

- Ööö....-kezdte. - Azt hiszem, egy kicsit tovább álltam a zuhany alatt, mint kellett volna.

- Hát azt vettem észre. Lécci, máskor nekem is hagyj egy kis meleg vizet. Nem szeretnék még egy olyan élényben részesülni, amikor a jéghideg víz végigfolyik a hátamon.

- Persze...bocs.

- Semmi baj, tényleg...Csak máskor gondolj rám is, amikor fürödi mész.

- Rendben - mondta kacagva.

- Köszi.

Mivel zuhanyozni nem tudtam, így a szobámba indultam, és kinyitottam a szekrényem. Kivettem belőle egy meleg pulcsit, egy farmert, majd felöltöztem. A hajam laza kontyba fogtam, és elindultam a finom illatok felé. Lemy tojást sütött, és az asztalon már ott díszelgett két narancslé is. Leültünk, és megreggeliztünk. A tányérokat csak beraktam a mosogatóba, majd ha hazaérek, elmosogatok. Elköszöntem Lemytől, majd indultam a suliba.

Amikor leparkoltam az iskolánál, az osztályom két legnagyobb k*rváját láttam álldogálni a járdán. Természetesen a mai napot sem úsztam meg a szokásos beszólások nélkül.

- Nahát! Rebeca nézdd, ki van itt! - mondta, majd jól kinevetett. - Na mi van Ev, nem tudsz beszélni? Talán valahol elhagytad a nyelved?

Legszívesebben odamentem volna, és kivertem volna az összes fogát. Amióta csak idekerültem, utáltam Victoriát...Senki nem volt beképzeltebb, és nagyképűbb, mint ő, meg a barátnője, aki mindig csak mellette volt vagány. Inkább hagytam őket a fenébe, és elindultam az első órámra. Csak olyan kár, hogy Victoria mellett ülök...

Amikor beléptem az irodalom terembe, megláttam azt a hatalmas lánycsoportot a padomnál. Leültem a helyemre, és vártam az óra kezdetét. Pár pillanattal később megérkezett Miss Nagypofájú, és leült mellém. A lányok rögtön hangos csacsogásba fogtak. Valami filmsztárról beszélgettek.

- Olyan helyes -mondta egy vörös hajú liba.

- Tök cuki - helyeselt Victoria is. Úgy utálom ezt a csajt! Egyfolytába beszél, és szerinte csak ő a tökéletes és senki más. De mit van úgy oda? Hiszen nem is olyan szép...Hirtelen észrevette, hogy nézem.

- Ó, Ev...Nem hiszem, hogy téged érdekelnek a lányos dolgok...De tudod mit? Nem akarok veled gonosz lenni...-ó, de kedves...-Látod? Ez itt Robert Pattinson - mondta, majd egy képet mutatott fel, amin egy huszonéves pasi állt, akinek olyan volt a haja, mintha megrázta volna a 220...De a maga módján helyes volt. - Persze neked semmi ízlésed sincs a pasik terén...mondjuk más téren sem... - mondta nevetve, majd elfordult.

Amikor vége volt az órának, rögtön felálltam, és a kocsimhoz mentem. Ma csa csak egy órám volt...hála az Istennek...nem birtam volna tovább Victoria mellett...még a végén kék-zöld fejjel ment volna haza...

A suli után hazamentem, hátha van otthon melegvíz...Miközben vezettem, elgondolkodtam. Fogalmam sem volt, hogy Victorianak mi baja van velem. Elvégre nem is szólok hozzá, és soha nem is szóltam. De persze neki mindenkivel volt baja, csak magával nem. Minden héten más pasija volt, mobil függőségben szenvedett, és mindig új cuccban jelent meg... Minden pasija borzalmasan csúnya volt, és egyiknek sem volt annyi esze, hogy ne dőljön be neki...Bár az a fiú a képen elég helyes volt...De álmodozzon csak...Ha így folytatja, senkinek nem fog kelleni...

Amikor hazaértem, rögtön a fürdő felé vettem a irányt...És csodák csodája, volt meleg víz!!! Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és indultam a konyhába. Elkezdtem a mosogatást, de a mobilom csörgése félbeszakított. Megkerestem a táskámban, majd felvettem.

- Halló?

- Szia Ev, Lemy vagyok.

- Szia Lemy. Valami gond van? - kérdeztem egy kicsit idegesen.

- Dehogyis! Csak azrt hívlak, mert ma nem alszok otthon...és hogy ne keress fölöslegesen.

- Oké, rendben. És megkérdezhetem, hogy hol töltöd az éjszakát?

- Természetesen Joenál...Ez csak természetes...Miért? Mire gondoltál?

- Jaj, ne értsd félre, semmire...csak megkérdeztem.

- Akkor rendben - mondta. - Majd holnap találkozunk.

- Oké. Puszi. Szia.

- Szia Ev, vigyázz magadra!

Miután letettük, visszamentem mosogatni. Amikor végeztem, elraktam az edényeket, és a kedvenc könyvemmel együtt bedőltem az ágyamba. Az olvasás nem nagyon ment, mert nem volt türelmem a könyvhöz, és csak egy pillanatra csuktam be a szemem. De ez elég volt ahhoz, hogy elaludjak...és a rémálom folytatódott.

Még gyorsabban futottam a fény felé, de a kéz megint megjelent, és erősen tartott...Meg akartam fordulni, hogy lássam, ki az....De nem volt elég erőm, és a kéz megint csak húzott...Egyre erősebben és erősebben...Szedd össze magad Ever...csak ki kell nyitnod a szemed, és vége...és én kinyitottam...

Extrák:

Victoria

Rebeca

Ever ruhája, amikor suliban van 

A fürdőszoba