A legédesebb dallam - 22. fejezet

      Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új fejezettel, de nem volt sok időm. Tudom, hogy ez nem mentség, de most itt van, meghoztam. Remélem nagyon nem haragudtatok meg rám, és ne hisztek nagyképűnek, de a tíz komis határt szeretném megtartani. Jó olvasást, és mégegyszer sajálom, hogy ennyit késtem vele. Ev

                                                     


Ha te is így, én is így




Ebben a göncben azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg érdemes volt-e Ashleyt megkérni a ruhaválasztással kapcsoltaban, hogy vajon tényleg érdemes-e innen egyáltalán kimenni...
De mégis megteszem. Senki nem változtathatja meg a döntésemet. Mind a ketten akarjuk. Akkor meg mégis mire várjunk?
Felvettem a köntösöm, hogy Rob meg ne lásson. Még nem akartam magam megmutatni neki. Valahogy úgy kell csinálnom, hogy mind a kettőnknek jó legyen...
Kimentem a fürdőből egyenesen a hálóba. Rob még mindig az ágyon feküdt és olvasta a könyvét. Én is ledőltem, majd Rob odafordult hozzám.
 - Elmegyek én is zuhanyozni - mondta, majd megcsókolt. - Mindjárt jövök.
 - Oké - mosolyogtam rá.


A mostani alkalmat nem úgy tervezem, mint amikor Rob elesett. Szegény arcán még mindig ott volt pár vágás.
Most nem akarok rá várni, fehérneműbe bugyolálva, mint valami idióta. Azt nem tudom, hogy hogy fogom majd elővezetni a témát, de valahogy majd csak megoldom...
A gyomromban már repkedtek a pillangók, mivel kezdtem nagyon ideges lenni. A bőröm jég hideg volt, és kissé remegett a kezem. Na remek...esetleg még valami?
Rob tíz percig volt kinn a fürdőben, majd lépteket hallottam, és nyílt az ajtó. Belépett rajta, egy szál boxerben, frissen borotválva. Megcsapott az illata, és az idegességem szinte azonnal eltűnt. Megállt az ágy mellett, és bevetette a kedvenc mosolyom...Rögtön olvadozni kezdtem, és éreztem, ahogy elvörösödök.
Mellettem besüppedt az ágy, és Rob levette az arcomról a kezem, amit időközben odaraktam. Nem akartam, hogy lássa a pirult arcomat.
 - Na! Ne takargasd az arcod! - mosolygott rám.
 - Utálom amikor így mosolyogsz.
 - Igen, tudom. Ilyenkor mindig elpirulsz. De azért csináltam... - vigyorgott gonoszul.
 - Ohh te - morogtam, majd magamra rántottam, és nevetés közben megfordultunk.
Sokáig néztem a szemébe, majd óvatosan hozzáérintettem ajkamat az övéhez. Visszacsókolt, még nem sejtve semmit. Keze a hátamon mozgott, az enyém pedig a hajában volt. A másikkal viszont egyre lejjebb haladtam hasán, majd amikor elértem volna a célom, megfogta a kezem, és kiugrott alólam.
 - Ev, ne csináld ezt velem... - kérlelt.
 - És ha én is akarom? - kérdeztem, és feltérdeltem hozzá.
 - Hogy mi? - értetlenkedett.
Nem válaszoltam neki, inkább elkezdtem kioldani a köntösöm csomóját, majd amikor kész voltam, lassan lecsúsztattam magamról az anyagot. Amikor Rob meglátott, nagyot nyelt, majd mintha nem lenne magánál, ködös tekintettel megfogta a derekam, és közelebb húzott magához. Lehellete csiklandozta a nyakam. Olyan közel volt, hogy éreztem a hajának illatát.
 - Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, majd nyelvét végighúzta a nyakamon. Nálam ekkor szakadt el a cérna...Megcsókoltam, és eldőltünk az ágyon. Rob fölöttem volt, és alsónadrágján keresztül is éreztem a vágyát. A kezével lassan simított végig a combomon, miközben még mindig egymás ajkát ízlelgettük. Az én kezem is magától kelt életre, először a nyakát, majd a hátát térképeztem fel kezeimmel. Rob megremegett az érintéseim nyomán, majd még gyorsabban kezdte falni ajkaimat. A fehérnemű lassan került le rólam, miközben én is megszabadítottam Robot az alsójától. A szeme csillogott, én pedig elvesztem a gyönyörű tekintetében.
 - Szeretlek - suttogta.
 - Én is szeretlek - mondtam, majd kezdetét vette életem legcsodálatosabb éjszakája.




Reggel fáradtan, mégis boldogan ébredtem, mert eszembe jutottak a tegnap éjszaka történtek. Lassan megfordultam, majd megláttam szerelmemet, amint édesen szunyókált. Ahogy szétnéztem elszégyelltem magam. A ruháink szétdoválva hevertek a padlón, az ágynemű pedig össze vissza volt dobálva az ágyon. Néhány párna a földön landolt. Legalábbis úgy emlékszem. Újra Robra néztem, és észrevettem azt, amit az előbb még nem. A nyaka jobb oldalán egy nem kicsinek mondható lila folt díszelgett. Ezt én csináltam volna? Remek...Legközelebb muszáj lesz visszafognom magam. Mert a szívem mélyén nagyon reméltem, hogy lesz még ilyen. Nem tudom, hogy Robnak milyen volt, de én még életemben nem éltem át ilyen gyönyört, amit a mellettem fekvő férfitól kaptam a múlt éjszaka. Meg kell neki köszönnöm.
Lassan csókolgatni kezdtem az arcát. Semmi. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán, le és vissza. Még mindig semmi. Na jól van Robert Pattinson, ha erre nem ébredsz fel, akkor semmire. Fogtam magam, és rámásztam. Óvatosan megcsókoltam, majd egyre vadabbul kezdtem falni ajkait. Kezdett alattam mocorogni, majd kinyiotta a szemét amint felfogta, hogy mit is csinálok. Nem tétlenkedett sokáig, ő is viszonozta a reggeli ébresztőmet.
 - Jó reggelt, Hercegnőm! - motyogta ajkaim közé.
 - Hercegnőm? Muszáj így hívnod? Ez olyan nyálas! - húztam a szám, mire felnevetett.
 - Akkor mit szeretnél, hogy hívjalak? Drágám, egyetlenem, édesem, szerelmem...
 - Na jó, én elmentem hányni - mondtam, majd lemásztam róla. Megint felnevetett, majd közelebb húzott magához, az arca csak pár centire volt az enyémtől.
 - Jól aludtál? - kérdeztem tőle az arcát simogatva.
 - Igen, jól aludtam, bár nem sokat. Tudod...valaki egész éjszaka lefoglalt.
 - Majd szólok annak a valakinek, hogy engedjen többet aludni - húztam fel az orrom.
 - Jajj, ne csináld már! Inkább egy hétig nem alszok, csak veled lehessek!
 - Aha...szóval inkább töltöd mással az éjszakát, mint alvással? - kacérkodtam.
 - Igen...tudod, a tegnap éjszaka eszméletlenül jó volt. Ne csodálkozz, ha ezek után egyik éjszaka sem fogok rendesen aludni...
 - Szóval...szóval tényleg élvezted? - dadogtam zavartan.
 - Hát persze, hogy igen. Szerintem még az alattunk levő emeleten is hallották, hogy élveztem... - nevetett.
 - Igen, meg láthatják is - forgattam meg a szemem.
 - Mi? - húzta össze a szemöldökét.
 - Nézdd meg a nyakad! Majd megérted! - húztam a fejemre a takarót. Hallottam, ahogy felkel mellőlem, majd kimegy az ajtón. Levettem a fejemről a takarót, és amíg vártam rá, a plafont bámultam. Hallottam, ahogy újra nyílik az ajtó, mire ránéztem Robra.
 - Szépen megjelöltél - vigyorgott, majd visszafeküdt mellém.
 - Nagyon vicces - morogtam.
 - Legalább tudják, hogy a tiéd vagyok, és nem fognak zaklatni.
 - Ez igaz - fordultam felé.
 - De te is az enyém vagy - mosolygott ördögien.
 - Ezt mégis honnan gondolod? - kacérkodtam.
 - A te nyakadon is van egy folt - nevetett fel.
 - Ha-ha, nagyon vicces Mr. Pattinson. Találjon inkább ki valami mást.
 - Én nem viccelek! Ha nem hiszes, akkor menny, és nézdd meg!
Felültem, majd a nyakamhoz kaptam. Meg kell néznem!
 - Öhmm - dadogtam. Esetleg felöltözhetnék?
 - Persze - mosolygott, de nem mozdult meg.
 - Úgy értem...egyedül.
 - Arról ne is álomdj! - vigyorgott. Jól van Rob, kellett neked szemétkedned. Semmivel sem törődve ledoptam magamról a takarót, felkeltem az ágyból, és felvettem a köntösöm. Amikor Rob felé forultam, láttam, hogy nyitva volt a szája, és kissé gyorsabban veszi a levegőt.
 - Mi van? - kérdeztem, miközben megrántottam a vállam. Hirtelen feltérdelt hozzám, majd a derekam utá nyúlt, de én eltoltam magamtól. - Na, arról ne is álmodj! Te is így, én is így! Ez így működik.


Azzal fogtam, és otthagytam. Az ajtón kilépve hallottam valamilyen morgolódást, meg párnák csattanását, de én csak mosolyogva a fürdő felé vettem az irányt, hogy megnézzem a "sebhelyemet". A tükör elé állva megláttam, hogy nincs is semmilyen folt a nyakamon. Na jó, ebből elég volt! Nem szórakozhat velem többet! Mérgesen visszabaktattam a hálóba, majd becsaptam az ajtót.
 - Tudod, hogy egyáltalán nem vagy vicces Pattinson? - kérdeztem gúnyosan, de ő csak gonoszul mosolygott.
 - De hát te akartad! A mai napon egy újjal sem érhetsz hozzám, és ezt komolyan...
Elakadtam. A mai nap. A mai nap utazom haza, és én teljesen elfelejtettem. Rob aggódni kezdett, bár az arcom láttán nem is csodálkozom. Meredten bámultam a semmibe, miközben összeráncoltam a szemöldököm, és a köntösöm szalagját szorongattam.
 - Ev, mi a baj? - jött oda hozzám Rob, és átölelte a derekam.
 - Se... - nyeltem egyet. - Semmi, csak eszembe jutott valami.
 - Mégis mi? Mondd már meg, ne kínozz!
 - Ma hazamegyek - nyögtem ki végül, de még mindig nem néztem rá.
 - Tudom - ölelt megához. - De vasárnap találkozunk. Addig még van öt nap! Tudod, hogy az nem sok.
 - Igen, tudom, de akkor is elszomorít, hogy itt kell haggyalak. - motyogtam a vállába.
 - Hát még engem - horkant fel. - De meglátod, hipp hopp elrepül ez a  öt nap, és aztán újra együtt leszünk.
 - Igazad van - ismertem be. - Csak pár napról van szó, én meg itt hisztizek, mint valami hülye picsa...
 - Na! Ne mondj ilyeneket! És nem hisztizel, csak kimondod, amit gondolsz. Ez még nem bűn. - puszilta meg a homlokom.
 - Hát akkor...elég a szomorkodásból. - mosolyodtam el, majd átöleltem Rob nyakát. - Van kedved lezuhanyozni velem? - suttogtam a fülébe.
 - Ki nem hagynám - mosolygott rám, majd a fürdő felé kezdett húzni.




                                                                          ******




 - Nem tudtam, hogy a tus alatt is lehet szeretkezni - szólalt meg egyszer csak Rob az ágyon fekve. Én pakoltam a bőröndömbe, ő pedig engem nézett. Felnevettem hirtelen jött mondatán.
 - Hát mostmár tudod. És képzeld csak el, ha hazajössz, mennyi helyet kell még kipróbálnunk - sóhajtottam fel hátat fordítva neki, majd elmosolyodtam.
 - Ha mindegyik ilyen jó lesz mint ez, akkor tőlem akár hol csinálhatjuk.
 - Jujj de hülye vagy! - dobtam hozzá egy melltartót, mert más nem akadt a kezembe. Rob vigyorogva kapta el, majd odafogta a mellkasához.
 - Mit gondolsz, szép vagyok? - kérdezte buzis hangon, közben pedig sűrűket pislogott.
 - Te tényleg nem vagy komplett - nevettem rajta, majd kivettem a kezéből a fehérneműt, beleraktam a táskámba, és behúztam a cipzárt. Rob karjai egyszer csak körülöttem voltak, és a lélegzete a fülemet csiklandozta.
 - Biztos vagyok benne, hogy rajtad ezerszer jobban áll.
 - Na látod, ebben én is biztos vagyok - erre mindketten felnevettünk.
 - Mindent bepakoltál? - váltott témát.
 - Igen. De te csak ne aggódj emiatt. Inkább azzal kellene foglalkoznod, hogy te mindent bepakolj majd!
 - Igazad van! Talán majd írok egy listát, amin rajta lesz az összes cuccom, és felírom azt is, hogy csináljak egy olyan listát, amin a te ás az én lakásom összes szobája fel legyen írva. Tudod, nehogy véletlenül kihagyjunk valamit.
 - Na jó, elég a perverzkedésből! - forgattam meg a szemeimet. Megöleltem, majd a fülébe suttogtam. - Kérhetek valamit?
 - Amit csak szeretnél - mondta.
 - Ha majd hazajöttél...én is szeretnék egy foltot a nyakamra.
Erre felnevetett, majd megcsókolt.


 - Biztos, hogy...
 - Nem, Rob, mondtam már, hogy nem. Tudom, hogy milyen őrület van kint a városban, és nem akarlak semmilyen kínos vagy kellemetlen helyzetbe hozni.
 - De nem hoznál... - megint félbeszakítottam.
 - Mondtam már, hogy nem. És nem vagyok hajlandó megváltoztatni a döntésem.
Rob reggeltől arra kér, hogy had kísérjen ki a reptérre. De én nem akarom, hogy velem jöjjön. Az igazi okot persze nem mondtam meg neki. Vagyis okokat. Az egyik az, hogy a kettőnkről készült kép miatt már így is nagy bajban van, és ha most megint lekapnák velem...A másik pedig az, hogy ha ott lenne, akkor csak még nehezebben tudnám itthagyni...
 - Hát akkor...indulnom kell - vettem fel a kabátom. A taxim már megérkezett, és mivel már mindent beraktam, indulásra kész voltam.
 - Igen - motyogta Rob. Hirtelen elkapta a derekam, és magához húzott. Szorosan átölelt, de engem se kellett félteni. Mélyen beszívtam az illatát, hogy legalább egy kicsit emlékezzek rá, amíg nincs velem. Hosszú csókot váltottunk, majd lassan elengedtem a kezét, és a bőröndömmel együtt kisétáltam az ajtón.


A taxi már ott várt a hotel előtt, hogy a reptérre vigyen. Miközben a sofőr berakta a bőröndöm a csomagtartóba, csipogott a telefonom. Kinyitottam, majd elolvastam a bejött sms-t.
                                         "Máris hiányzol. Szeretlek. Rob"


Beültem a kocsiba, ami a repülőtér felé vitt. Éreztem az egyre növő távolságot, ami köztem, és szerelmem között volt, a kocsiban pedig még megengedthettem magamnak egy-két könnycseppet is...