Egy pár percig csak kómásan feküdtem az ágyban, és próbáltam feldologzni az előbb hallottakat. A Twilight összes emberének bemutatni...Engem? Aki azt se tudja, hogy hogyan kell viselkedni sztárok közelében? Aki olyan ügyetlen, hogy az első adandó alkalommal orra esik mindenben, és könnyű zavarba hozni? Ezt ő sem gondolhatja komolyan...Meg is akartam volna mondani neki a magamét, de inkább némaságba burkolóztam...Rob biztos észrevette a fura arckifejezésemet, mert aggódni kezdett.
- Ev, valami baj van? - simogatta meg a kezem.
- Hogy baj? Nem, azt nem mondhatnám...Inkább katasztrófa! Ezt mégis hogy gondoltad, és mikor tervezted el? Én... - csak úgy dőlt volna belőlem a szó, de Rob a kezét a számra rakta, így késztetve hallgatásra. Megvárta míg megnyugodok, majd elvette a kezét, és beszélni kezdett.
- Ev, édes, nem kell aggódnod! Semmi okod nincs rá!
- Szerintem pedig igenis van... - makacskodtam.
- Hallgatlak - nézett rám kíváncsian.
- Hát...először is...Mit gondolhatnak rólam? Csak így odaviszel egy ismeretlen csajt, aki ráadásul nem is híres, és még csak nem is néz ki úgy, mint egy sztár vagy egy fotómodell...
- Ev, csak azt ne mondd, hogy ilyen kis semmiségek miatt aggódsz!
- Kis semmiségek?
- Igen, azok. Ilyenektől nem kell félned. Szerintem gyönyörű vagy. Ők pedig imádni fognak!
- Én akkor is félek...és ideges is vagyok.
- De ne legyél az! Nagyon rendesek. Bár figyelmeztetnem kéne Kellan idióta megjegyzéseire és a fura humorára...
- Ezt meg hogy érted? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát...igazából ezt nehéz elmagyarázni. Majd meglátod!
- Kíváncsi leszek...
******
- Késésben vagyunk... - mondta Rob az órájára nézve.
A taxiban ülve csak még idegesebb voltam. Késésben vagyunk? Csodálkozik? Két órán keresztül nem engedett felkelni az ágyból. Nem mondom, hogy haragszom rá, elvégre teljes mértékig kárpótolva voltam az ott kapott csókjaitól. De fogalmam sem volt, hogy mikorra is megyünk pontosan, és őszintén szólva nem is érdekelt Rob karjai között...
Mostmár viszont nagyon is érdekelt. Biztos azt fogják gondolni, hogy tobb órán keresztül álldogáltam a szekrény előtt, és azt latolgattam, hogy mit vegyek fel a több száz ruhám közül...
A taxi hirtelen megállt egy sarkon, mi pedig Robbal kiugrottunk a kocsiból, majd beléptünk abba a pubba, ahol Rob megbeszélte a találkát a többiekkel. A kis teremnek a bal sarka felé kezdett húzni, ahol már ott ült egy kis társaság. Nevetgélve beszélgettek, viszont amikor elértünk az asztalukhoz síri csend lett. Én amilyen gyáva nyuszi vagyok, elbújtam Rob háta mögé amennyire csak tudtam, és vártam, hogy történjen valamiféle csoda...
- Rob, haver, végre itt vagy...tok... - szólalt meg egy nagy darab fickó. Szőkés haja volt, és még sohasem láttam az övénél nagyobb izmokat...De nem birtam tovább fogalkozni a külsejével, mert az agyam nagyobb részét lefoglalta az a gondolat, hogy Rob még csak nem is szólt, hogy magával fog hozni valakit. Ezért még számolok vele, az biztos...
- Srácok! Szeretném nektek bemutatni a barátnőmet, Evert! - az összes szempár rám szegeződött. Nem mintha eddig nem néztek volna engem, de most valahogy jobban éreztem, hogy figyelnek. Zavarban voltam, ugyanakkor elégedettség és büszkeség töltött el a barátnőm szó hallatám. A helyzet kínos volt...A kínosabbnál is kínosabb. Egy barna hajú lány felugrott az asztaltól, és szélesen mosolyogva felém lépett.
- Szia! - köszönt. A hangja úgy csilingelt, mint valami harang. - Ashley Greene vagyok. A filmben én játszom Rob hugát, ...
- Alicet. - szakítottam félbe. Ha lehet, még szélesebben moslygott rám.
- Láttad a filmet? - kérdezte.
- Nem, sajnos még nem, de a könyvet olvastam. És abból következtettem ki... - motyogtam zavartan.
- Wáo, ez szép! Lássuk a többieknél is működik e!
Lassan elkezdtem kémlelni az arcokat körülöttem. A nagy darab fickóval kezdtem, aki először szólalt meg.
- Emmett Cullen - jelentettem ki magabiztosan.
- Szerepében Kellan Lutz. Ügyes vagy tündérke! - bólogatott elismerően. A szemem tovább siklott az embereken, de szinte azonnal meg is állt a pillantásom egy lánynál.
- Bella. - A barna hajú lány szeme összeszűkült, majd megköszörülte a torkát.
- Miért gondolod, hogy én vagyok Bella? - kérdezte ellenségesen.
- Nem tudom. Csak megérzés. De biztos vagyok benne, hogy te vagy az.
- Eltaláltad. Viszont ne hogy azt hidd, hogy egy ilyen kis semmiség miatt hanyatt esek tőled...
- Kristen- szólt rá Ashley. Az arcán mosoly helyett most egy kis düh játszott.
- Mostmár tudom, honnan vagy nekem olyan ismerős. Kristen Stewart, igaz?
- Honnan ismersz?
- A lakótársammal egyszer megnéztem egy filmet, amiben játszottál. Azután rákerestem a nevedre a neten. Mndenhol azt írták rólad, hogy egy drogos vagy, de nem hittem el. Nem szoktam megítélni az embereket, csak ha már megismertem őket. Te viszont egyáltalán nem vagy drogos. Nem beszélsz hülyeségeket, és nincsenek rajtad tűszúrások sem... Szóval szerintem nem vagy sem drgos, sem pedig alkoholista, KStew! - Kristen szája ravasz mosolyra húzódott, majd megszólalt.
- Nyugott lehetsz RPattz! A csajodnak nálam nyert ügye van! - nyújtott kezet végül az asztal fölött, amit büszkén el is fogadtam.
- Szia! Rájössz, hogy én ki vagyok? - állt fel egy szőkésbarna hajú srác, majd kezet fogott velem.
- Öööö... - gondolkoztam egy pillanatig. - Talán Jasper? Ebben nem vagyok olyan biztos...
- Pedig az vagyok! - mosolygott. - Jackson Rathbone. Örvendek.
- Elnézést Dr. Cullen! Megmondaná merre találom az idegosztályt? Esme Cullen küldött, hogy nézzem meg Rosaliet az idegbaja miatt... - viccelődtem, miközben sorra kezet fogtam a többiekkel is. Erre hatalmas nevetés lett, én pedig megvártam, amíg ők is bemutatkoznak.
- Peter Facinelli. Az idegosztály pedig itt van. Éppen előttük állsz. - nevetett. Én is vele nevettem.
- Nikki Reed, az idegbajos - mosolygott egy kb. velem egykorú lány.
- Elizabeth Reaser. Az aggódó anyuka.
Úgy éreztem, hogy befogadtak, a lelkem pedig százszor könnyebb volt.
Rob magához húzott, és mosolygova homlokon csókolt. Most jöttem csak rá, hogy egyedül oldottam meg a helyzetet. Ő egy szót sem szólt eközben. Rob leült, és maga mellé húzott engem is. Viszont nekem inkább jobb lett volna az asztal alá bújnom.
- Rob, öcskös, hol voltatok idáig? Kikeféltétek a cipőtöket?
4 megjegyzés:
Ez a találkozás nagyon aranyosra sikerült, mert mindenki kedvesen fogadta Evert, bármennyire is félt ettől a találkozástól. Bár ki ne tartott volna nem? Én legalább is biztos, főleg h. Rob egy szót se szólt és úgymond bedobta őt az oroszlánok közé. De igen jól megoldotta dolgot a lány. Csodálatos volt és vicces :) Akár csak a töri. Nagyon tetszett és várom a folytatást.
Puszi. Elena ^^
Itt ülök a gép előtt és nem lehet letörölni a vigyort az arcomról!:D
MoBóka
nagyon jó lett
Sziasztok Lányok! Köszönöm szépen mindenkinek, és örülök, hogy tetszett ez a rész is.
Puszi. Evness
Megjegyzés küldése