Sziasztok! Nos, nem akarom sokáig húzni az időt, de csalódott vagyok...Az előző fejezethez nagyon kevés komment érkezett, így a következő részt 10 kommentár után vagyok hajlandó csak felrakni...Jó olvasást! Puszi. Evness
Egy szinttel feljebb...
Na álljunk meg. Ebben az egészben semmi logika nincs...Biztos, hogy csak álmodom.
Rob felkelt mellőlem, és keresni kezdett valamit. Felforgatta a fél szobát, mire megtalált valamilyen rövidnádrágot, aztán pedig a fürdőbe ment, és pár pillanattal később két törülközővel a kezében tért vissza. Fogalmam sem volt mi baja lehet, de úgy döntöttem ideje beszélni vele.
- Hé-hé! Rob - álltam elé, és megfogtam a kezét. - Mi ütött beléd? Mégis mit csinálsz?
- Hiszen már mondtam - mosolygott angyalian. - Megyünk pancsolni!
- Na de Rob! Mégis...hova? És mikor? És hogy jutott eszedbe egy ilyen őrültség?
- Nem tudom. Csak néztem ahogy alszol, és valahogy erős késztetést éreztem arra, hogy nekem most azonnal víz közelben kell lennem...
- Esküszöm, hogy te nem vagy normális! - ráztam a fejem.
- Igen, tudom, már mondták. És veled csak még őrültebb leszek. De nem érdekel.
- Rob... - Nem tudtam mit kellene mondanom ilyen helyzetben. Valamit viszont kellett volna... - Mit tervezel pontosan?
- Azt gondoltam lemegyünk a szálloda fürdő részlegébe.
- Na de ilyenkor? - hadonásztam a kezemmel.
- Igen, ilyenkor. Hidd el, el tudom intézni, hogy beengedjenek. - büszkélkedett.
- Igen, azt elhiszem. De...Figyelj! Mi lenne, ha csak holnap mennénk le?
- Az úgy már nem lenne érdekes... - szomorodott el, majd hirtelen fel is vidult. - Megvan!
- Mi jutott eszedbe? - kiváncsiskodtam.
- Nem megyünk le. - Megnyugodtam. - Helyette itt leszünk a lakosztályban...méghozzá a fürdőkádban...
- Rob! Ezt...ezt mégis hogy gondolod? Hogy akarod...?
- Természetesen nem mondok semmit - vigyorgott. - Tíz perc múlva gyere utánam a fürdőbe!
-Rob, ezt... - a kezét a számra rakta, így késztetve hallgatásra.
- Tíz perc múlva...fürdő...fürdőruhában - tagolta a szavakat, majd betrappolt az említett szobába.
Azon töprengtem a hálóba menet, hogy Rob most meghülyült, vagy tényleg csak álmodom. Mindenesetre tetszett ez az álom, és nem akartam felébredni. A bőröndömhöz mentem, és elkezdtem keresni benne a fürdőruhámat. Amikor megtaláltam felvettem, majd egy csattal feltűztem a hajam. Még volt hátra 3 percem, így elmentem a konyhába, és ittam egy pohár vizet. A fürdőből egyszer csak furcsa hangok kezdtek el jönni. Meg akartam nézni, hogy mi törtét, de nem akartam Rob "nagy" tervét tönkretenni sem. Így hát türelmesen megvártam az idő lejártát, majd az ajtó felé indultam. Illedelmesen bekopogtam.
- Gyere! - hallottam Rob hangját. Kinyitottam az ajtót.
- Drágám, mi volt az a...
Hát igen...ennyit birtam kinyögni. Ugyanis a szemem elé táruló látványtól teljesen elállt a szavam. A fürdőben egy lámpa sem égett, de azok fényét tökéletesen helyettesítette a milliónyi gyertya, amik a földön, és a kád szélén díszelegtek. A fürdőkád tele volt engedve vízzel, amit egy lámpa rózsaszínűre festett. A víz tetején pedig - ki tudja, hogy honnan szerzett - rózsaszirmok borították. Annyira gyönyörű volt az egész...Mintha valami álomba csöppentem volna...A fürdő szépségéről viszont nemsokára elterelődött a figyelmem, ugyanis ez az egész semmi nem volt Robhoz képest, akin most csak egy fürdőnadrág volt. Ő is kitágult szemekkel nézett rám, így a fürdőben nem lehetett semmit hallani, csak a lélegzetünket.
- Ööö... - szólalt meg végül Rob. - Tetszik?
- Igen - toporogtam zavartan. A fenébe! Magam köré csavarhattam volna legalább egy rohadt törülközőt... - Nagyon szép.
- Gyönyörű vagy - Tessék. Már megint kezdi. A közelében szinte soha nem volt normális színű az arcom, pláne az ilyen eseteknél...
- Ömm...Köszönöm. Te is nagyon...szexi vagy - haraptam be az alsó ajkam. Rob is totál zavarba jött, és idegességében a hajába túrt.
- Nos akkor - vakarta a fejét, majd hirtelen odajött hozzám, és megragadta a kezem. Odahúzott a fürdőkádhoz, majd belépett, és én követtem őt. A víz kellemes meleg volt, és mintha...igen...eper illatú habfürdőt éreztem...Zavartan beültünk a kádba, és mindkettőnk úgy helyezkedett, hogy egyáltalán ne érjen a másikhoz. Én viszont már untam ezt az egész "zavart vagyok" dolgot, így bátor lépéshez folyamodtam.
- A fenébe is! - nyögtem, majd megfordultam, és befészkeltem magam Rob karjai közé.
- Egyet értek! - ölelt át, és az arcát a hajamba fúrta.
******
- Szóval akkor végeztünk ezzel? - kérdezte, miközben a vállaimat simogatta.
- Pontosan mivel is?
- Hát ezzel az...óvatossággal, meg a "szégyenlős vagyok"...
- Ja, hogy azzal...Persze. Szerintem már eleget voltunk a kezdő fázisban. Idelye egy szinttel feljebb lépni.
- E...Ezzel meg mit akarsz? - lepődött meg.
- Hát...én is kitaláltam valamit. Majd nemsokára meglátod! - mosolyogtam ravaszul.
- És félnem kellene?
- Hát...mondhatni...
- És mikor lesz ez a majd?
- Ööö...fürdés után...sőt...most elmegyek, és te is kapsz 10 percet, hogy felöltözz. Utána várlak a hálóban... - a végét már a fülébe suttogtam. Hangosabban kezdte szedni a levegőt, és a szemei is kitágultak.
A mosdó széléről elvettem egy törülközőt, majd elindultam a háló felé. Ki kell tennem magamért...Meg kell lepnem valamivel...
A bőröndömhöz tipegtem, és elkzedtem keresgélni valamilyen dögös fehérnemű után...Igazából nem nagyon voltak ilyen darabjaim, ugyanakkor volt egy, ami elég...na...szóval elég vad volt...Úgy emlékszem beraktam. Istenem, add, hogy ne otthon legyen!
Hálistennek nem maradt otthon. Gyorsan felvettem, majd kiengedtem a hajam, és megpróbáltam valami "szexi" pózban elhelyezkedni az ágyon. Tudom, hogy őrült vagyok, de ideje megmutatnom, hogy nem vagyok kislány...
Hallottam, ahogy nyílik a fürdőajtó, majd becsukódik. Ezt léptek követték, majd egy hatalmas csattanás, amit egy "b*zdmeg" kísért...Le mertem fogadni, hogy elfelejtette felkapcsolni a lámpát a nappaliban, és orra esett valaiben. Mondjuk a szőnyegben, mint én. Remélem, szegény nem fogja átvenni tőlem a szerencsétlenséget...
Gyorsan leoltottam a lámpát magam mellett, és vártam, hogy Rob mikor lép be az ajtón...de nem jött...Aztán csak egy valamit hallottam:
- Ev! - nyöszörögte. Felkaptam az ágy mellől a köntösömet, majd kiléptem a szobából. Az első dolog amit megláttam Rob volt a földön fekve, a másik pedig hogy a padló és az arca véres volt...
Ev fürdőruhája
A hálószoba
A fehérnemű...:)
Május 13...
Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon (na jó, ezt még vagy 10 milliószor képzeljétek oda) boldog szülinapot kívánok Robert Pattinsonnak!
Hoztál magaddal...?
Kellan megjegyzésétől teljesen kiakadtam, vagy nem is tudom...Miért feltételez ilyet rólam? Hiszen még nem is ismer. Rob előre figyelmeztetett, de azt azért nem mondta, hogy ennyire durván beszólogat mindenkinek. Zavaromban nem is tudtam, hogy mit csináljak, így kénytelen voltam a szerelmemre nézni...
Rob viszont teljesen másképp fogadta a helyzetet. Az ujjai görcsösen markolták az asztal szélét, és én azt hittem, az bármelyik pillanatban megrepedhet...
Próbáltam valahogyan megnyugtatni Robot. Megfogtam a kezét, ami az oldalam mellett volt, és nyugtatóan körözni kezdtem rajta az ujjammal. Pár pillanattal később rám nézett, majd nagyot sóhajtott, és elengedte az asztalt, az arca viszont továbbra is feszült maradt.
- Állítsd le magad, Kellan! - szólalt meg végül. A hangjától megborzongtam. Sosem hallottam még így beszélni.
- Bocs haver, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Tündérke, remélem te sem haragszol...
- Nem, nincs semmi baj. Ugye Rob? - szorítottam meg a kezét az asztal alatt.
- Nem, persze, hogy nincs. Csak a jövőben tartózkodj az ilyen megjegyzésektől. Vagy ha mondod is, ne nekünk, és ne Ev előtt, ha kérhetem... - kezdtem érezni, hogy egy kicsit kezdi megint felhúzni magát, ezért megmentettem Kellant egy kiadós orrvérzéstől.
- Azt hiszem mi kimegyünk egy kicsit levegőzni... - álltam fel, majd Robot is elkezdtem ráncigálni magam után.
- Persze, mennyetek csak! - szólalt meg Ashley. Elindultam a kijárat felé, viszont mielőtt még kiléptem volna rajta, hátranéztem, és láttam, hogy Nikki és Ashley jól kupán vágják Kellant.
Rob még mindig elég idegesnek tűnt, én pedig nem tudtam, hogy hogyan kellene lenyugtatnom. Ebben a pillanatban előhúzott a zsabéből egy kis dobozt, majd kivett belőle egy szál cigit. A másik zsebéből elővette az öngyújtóját, meggyújtotta cigit, majd nagyot szívott belőle. Egyszer elmondta nekem, hogy régebben sokat dohányzott, de amióta velem van csak akkor gyújt rá, ha már nagyon felidegesítik. Lassan mögé lépkedtem, és átöleltem a derekát. Nagy levegőt vett, majd az ujjait összefonta az enyémekkel.
- Kérlek ne haragudj rám! - szólalt meg. - Tudom, hogy most valami idegbeteg állatnak gondolsz.
- Dehogy is gondollak! És nem is vagy az!
- Egyszerűen csak nem birom elviselni, amikor idióta meghegyzéseket tesznek rád...ránk...
- Én nem haragszom Kellanra. Ilyen a természete. Meg tudom szokni...
- Nem zavar a füst? - kérdezte hirtelen.
- Nem. Egyáltalán nem. De tényleg ennyire dühít ez az egész?
- Tudod...Nálad jobban még senkit nem szerettem. És egybennem is féltettem még ennyire senkit. Csak a legjobbat akarom neked, és szeretnélek minél boldogabbá tenni. Mostmár te vagy az életem, az én egész életem.
- Szeretlek! - motyogtam a hátába. Rob lassan megfordult, miközben eldobta a cigijét. Átölelte a derekam, és mélyen a szemembe nézett.
- Én is szeretlek. - Lassan közelíteni kezdett az ajkam felé, majd amikor elérte, elöntött a vágy. A kezeim a nyakára vándoroltak, és közelebb húztam magamhoz. Rob is furán kezdett viselkedni, mivel a kezét már nem a hátamnál éreztem, hanem a fenekemen...Legszivesebben itt helyben letepertem volna, de az utca közepén mégsem rendezhetek jelenetet...Ebben a percben pedig nem nagyon tudtam ezzel foglalkozni, viszont hirtelen villant egy fényképező vakuja...Vagyis nem is eggyé...
Nagyon gyorsan történt minden. Rob, anélkül, hogy elengedett volna, betolt az ajtón, majd a többiek felé kezdett húzni. A boldogan nevetgélő baráti idillnek azonnal véget vetett Rob szikrát szóró szeme, és az én ilyedt arcom.
- Mi történt? - tudakolta Jackson.
- Itt vannak azok a ku...hülye fotósok.
- Már megint? - háborgott Kristen. - Ezt nem hiszem el! Ezek mindenhol megtalálnak?
- Úgy tűnik igen - szólt közbe Kellan. - Azt hiszem van egy hátsó kijárat. Azon ki tudunk menni.
Mindenki egyszerre állt fel, ami egy kicsit fura volt. Ennyire meg vannak ilyedve tőlük? Mondjuk biztos nem először történt velük ilyen, és már rendelkezhetnek elég tapasztalattal ahhoz, hogy tudják ilyen helyzetben mit kell csinálniuk...
Pillanatok alatt megtaláltuk a hátsó ajtót, és amíg a fotósok elől dekkoltak, addig mi hátul kisurranhattunk. Gyosran elköszöntünk a többiektől. A lányok sorban megöleltek, majd a fiúktól kaptam egy-egy puszit. Kellan még egyszer bocsánatot kért tőlem, és Robtól is. Szerencsére az út szélén állt egy szabad taxi, így Rob megfogta a kezem, majd rohanni kezdett. Villámgyorsan beültünk a taxiba, majd elindultunk vissza a hotel felé.
Meg akartam kérrni, hogy meséljen a barátairól, de amint megláttam az arcát, inkább csendben maradtam. Nem is tudom, hogy mérges volt, vagy kétségbeesett, esetleg már nagyon unott valamit. A szállodáig egyetlen egy szót sem szólt hozzám, nekem pedig nem volt merszem megszólalni.
Amikor felértünk a szobába, levette a cipőjét, majd leült a kanapéra. Én a konyhába mentem, és kivettem a hűtőből egy üveg sört. Visszamentem a nappaliba, és leültem mellé. Ittam egy kortyot az üvegből, majd Rob felé nyújtottam. Elvette tőlem, és ő is ivott egy kortyot. Csak ültem, és számoltam. 13 percig ültünk egymás mellett, szótlanul. Már azt hittem, hogy megőrülök, amikor végre csoda történt.
- Sajnálom - suttogta Rob. Na, inkább ne szólalt volna meg.
- De hát könyörgök, mégis mit? - csattantam fel, ezzel magamat is meglepve.
- Tudod, hogy mit - mondta még mindig halkan. - Mostmár tudnak rólad. Tudják, hogy van valakim, és mostmár téged sem fognak békén hagyni. Meg akartalak ettől óvni addig, ameddig csak lehetett volna. De mostmár késő. És erről én...
- Ohh, ne, kérlek! - szakítottam félbe. - Rob, kérlek, csak azt ne mondd, hogy erről is te tehetsz! Mint minden másról, igaz? - szinte már kiabáltam.
Nem szólt semmit, csak bámult maga elé.
- Nem tudom veled sehogysem megértetni azt, hogy nem mindenért te vagy a hibás! Ha valami történik, te azt hiszed, az csak a te hibád. De kérlek, fogd már föl! Fogd föl, hogy szeretlek, és hogy engem nem érdekelnek sem holmi fotósok, sem fényes hírnév! Engem csak te érdekelsz! És akár hiszed, akár nem, én elfogadlak az összes hibáddal együtt. - A szemembe nézett, és lassan rázta a fejét. - Szeretlek, Robert Pattinson! És ezen semmi nem változtat!
Rob felállt a kanapéról, majd odajött hozzám, és szorosan átölelt. Éreztem, ahogy lassan megnyugszik.
- Annyira köszönöm, hogy vagy nekem! El sem tudom mondani, mennyire szükségem van rád, és hogy mennyire szeretlek!
- Nem is kell! - mondtam. - Inkább mutasd meg!
Értetlenül nézett rám azzal a két gyönyörű szemével. Úgy éreztem, szüksége van egy kis célzásra. Lassan közelíteni kezdtem felé, majd az ajkaimat is ugyanolyan lassan az ötvéhez érintettem. Kézségesen csókolt vissza, majd a hálószoba felé kezdett tolni...
Még mielőtt valaki valami rosszra gondolna, nem történt semmi...olyan...
Egyszerűen csak ledöntött az ágyra, és addig csókolt, amíg elfogyott az összes levegőnk. Aztán magához húzott, és szorosan átölelt. Körülbelül egyszerre aludtunk el, és csak arra ébredtem, hogy Rob költöget.
- Ev, édesem, ébredj!
- Már reggel van? - ásítottam nagyot. De a kérdésemre a választ azonnal meg is kaptam. Kint még korom sötét volt, csak azt tudnám, hogy Rob akkor mi a...
- Miért költöttél fel? Valami baj van? Mi történt?
- Ne aggódj! Nincs semmi baj! - mosolygott ördögien. Ez a mosoly nem jelent jót...Megtanultam...
- Akkor meg miért...?
- Hoztál magaddal fürdőruhát?
- Mi van?
- Hoztál magaddal fürdőruhát? - ismételte meg a kérdését.
- Igen, de...Rob! Te hülye vagy? Azért költessz fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezd, van e fürdőruhám?
- Igen. Ugyanis éjszakai fürdésre megyünk...
