A legédesebb dallam - 23. fejezet

  Sziasztok! Remélem egy kicsit kiengesztelhetlek benneteket ezzel. Még mindig nagyon sajnálom és nagyon szégyellem magam az eltűnésem miatt. Ezzel szeretnék nagyon Boldog Karácsonyt és Újévet kívánni Minden kedves Olvasómnak! Evness

A kis boszorkány - Pedig csak ész kell hozzá






- Ev, Ev, Ev! - ugrott a nyakamba a reptéren sikítva Lemy. Az összes csomagom kiesett a kezemből és nagy csattanással landolt a földön. Igaz, nem nagyon érdekelt, mivel én is örülem barátnőmnek, ámde én nem fejeztem ki ilyen feltűnően az örömöm mint ő. Visszaöleltem, de Lem csak nem akart elengedni.
 - Lemy...ha...nem engedsz el, akkor...meg fogok fulladni - nyögtem, mert kezdett elfogyni a levegőm.
 - Jajj, persze, ne haragudj. Csak annyira örülök neked!
 - Én is. - mosolyogtam. - De otthon folytassuk ezt az "ujjongást", mert őszintén szólva mindjárt leszakad a lábam és nem aludtam valami sokat...
 - Persze, akkor menjünk! Csinálok majd valami vacsorát, te meg nyugodtan befeküdhetsz a kádba. Jajj, annyira jó, hogy hazajöttél. Nélküled nem volt ugyanaz. Nem tudtam ki után pakolni, és nem hallottam semmien csattanást az éjszaka közeoén, hogy Ever elesett.
 - Na, az éjszakai eséseket inkább hagyjuk...Egy életre elég volt belőlük... - jutott eszembe szerencsétlen Rob. Tényleg! Megígértem neki, hogy írok, ha már leszállt a repülő.


Lemy segített kivinni a csomagokat a kocsihoz, beraktuk a csomagtartóba, majd beszálltunk. Lemy vezetett, mert szerinte én túl fáradt vagyok a vezetéshez. Így hát nyugodtan írhattam Robnak.

 Megérkeztem. Bár Lemy letámadott, így most egy kicsit elfáradtam. De jól vagyok. Szeretlek

Alig telt el két perc, a telefonom már rezgett is. Elképzeltem, amint Rob görcsösen ott ül a telefon fölött, és a szemöldökét ráncolva türelmetlenkedik. Mosolyognom kellett rajta.

Már azt hittem, hogy sohasem írsz...De Amandát ismerve nem csodálkozom, hogy ilyen későn jeleztél. :) Örülök, hogy minden rendben. Én is szeretlek. Hiányzol

Hát még nekem...

 - Mesélj csak! - szólalt meg hirtelen Lemy. - Mindent tudni akarok.

 - Hát... - nevettem. - Az egy kicsit sok lenne.

 - Nem érdekel, mindent tudni akarok.

 - Jó...Öööö...De nem tudom hol kezdjem...Öööö... - elkezdtem hadarni, így hamarabb végzek mindennel.

 - Hát odafelé a repülőn volt egy pasas, aki folyamatosan bámult, és még kint az utcán is, amikor taxira vártam. Aztán a hotelben összekaptam a portáscsajjal is. Azt hittem megöl a szemével, amikor mondtam neki, hogy Robhoz jöttem. Rob nagyon örült nekem, amikor kinyitotta az ajtót. Bevallom, hogy kicsit ideges voltam, hogy mi lesz megint, hogy látom, de felesleges volt az egész cirkusz. Amint megláttam már ugrottam is a nyakába. - kis szünetet tartottam, hogy azért levegőt is kapjak....

Elmeséltem neki mindent, minden apró kis dolgot. Az éjszakai fürdét, a találkozót a többiekkel, az újságírókat, és Rob balesetét is. Bár ez utóbbira nem szívesen emlékszem vissza. Mindent elmeséltem neki, csak egy dolgot nem. De Lemy nem felejtette el ezt sem...Hát persze, hogy nem..

 - És,...mi volt?

 - Hogy hogy mi volt?

 - Hát tudod...megtörtént?

 - De mégis mi?

 - Tudod...múltkor beszéltünk róla, hogy...Tudod...Na most hogy magyarázzam el? Te meg Rob szóval...

 - Igen, Lemy. Már az első kérdésnél tudtam, hogy mit akarsz kihúzni belőlem, csak egy kicsit szivattalak.

 - Teeeeee - ütött válba mérgesen, de mégis mosolyogva.

 - Élvezed, hogy csesztethetsz mi?

 - Naná!  - vigyorogtam.

 - És milyen volt?

 - Azt egyszerűen szavakkal nem lehet kifejezni...Fantasztikus.

 - Jajj, Ev annyira ötülök nektek!

 - Köszi.

Hazaérve Lemy beköltöztette magát a konyhába, én meg bezárkóztam a fürdőbe, és beültem a kádba. A telefonommal együtt, ami egy óra múlva meg is csörrent. Mosolyogva néztem a kijelzőt, amin három betű állt.

 - Igen? - szóltam bele elváltoztatott hangon. Kicsit olyan volt, mint egy férfi hangja.

 - Öööö...kivel beszélek? - hallottam Rob zavarodott hangját.

 - Te ki vagy?

 - Én Robert Pattinson vagyok. De te ki vagy?

 - Há' oszt kit hívtá' te? - már nem sokáig bírtam nevetés nélkül. Rob hallgatott.

 - Na mi az, Rob, csak nem megilyedtél? - nevettem el magam.

 - Ever?

 - Nem, Victoria királynő, hát szerinted ki az?

 - Óóóóó, teeee... - mérges volt, hallottam a hangján. - Azt hittem valami pasival vagy.

 - Nekem csak te vagy, tudod jól.

 - Hát remélem is, mert a legközelebbi ilyennél felülök egy gépre, és esküszöm, ha megtalálom azt a rohadékot, én...

 - Hé, hé, nyugi! Ne kapd fel ennyire a vizet! Csak vicceltem egy kicsit, tudod, hogy sosem csalnának meg.

 - Igen, tudom.

 - Találd ki hol vagyok - kacérkodtam. Megpróbálom kicsit kiengesztelni.

 - Öööö...nem tudom...

 - Találgass!

 - Hát mondjuk...az ágyban? - élénkült fel a hangja.

 - Te perverz! - nevettem. - Gondolhattam volna, hogy ez fog eszedbe jutni. De nem...Éppen a fürdőkádban áztatom magam... - csak egy nagy nyelés hallatszott a telefonban.

 - És még te mondod, hogy perverz vagyok. - nevetett. - Most muszáj volt ezt elmondanod? Egész éjszaka nem fogok majd aludni....

 - Nyugi, én biztos, hogy nem fogok...

 - És ha azt mondanám, hogy a teraszon ülök egy szál törülközőben, akkor mit mondanál?

 - Azt, hogy megfázol, te hülye! És jól kiröhögnélek... - nevettem.

 - Nagyon vicces...

 - Egyébként tudom, hogy éppen hol vagy.

 - Na hol? Úgysem fogod kitalálni.

 - Fogadunk? Ha te nyersz, akkor azt csinálsz velem vasárnap, amit akarsz... - erre megint nyelt egy nagyot. - Ha én, nyerek, akkor pedig fordítva...

 - Benne vagyok.

 - Rendben. Akkor készülj Pattinson, mert véged...

 - Csak szeretnéd, szivi...

 - Éppen a hálószobában járkálsz fel alá az ágy előtt, kezedben egy sörrel, és csak most kezdessz megnyugodni az előbbiek miatt... - rövid szünet.

 - E...ezt meg hogy...?

 - Meglepődtél mi? - nevettem.

 - De honnan tudtad?

 - Egyszerűen csak ismerlek.

 - Na de ennyire? Ennyi idő alatt ez képtelenség...

 -Igen, tudom - nevettem. - Nem kell hozzá semmi más, csak ész. Hallgatóztam. Nem hallotam kocsikat, sem semmilyen kinti zajt. Így hát maradt a lakás. A konyhában biztos nem vagy, mivel csak sörért teszed be oda a lábad. Vízcsobogást sem hallottam, így a fürdőben sem vagy. A hálószoba maradt. És mivel felidegesítettelek, biztos voltam benne, hogy valahogy próbálod levezetni az ideget. Így maradt a járkálás...

 - De ott volt még a nappali. Miért nem azt mondtad?

 - Szerencse...

 - Ezt nem hiszem el...kis boszorkány... - megint nevettem, ezúttal vele együtt.

 - Vasárnap ki foglak készíteni. - fenyegettem.

 - Már alig várom...Szeretlek.

 - Én is szeretlek.

 - Ever mikor akarsz már kikászálódni a kádból?  - kopogott Lemy az ajtón. - Kész a vacsora, és nem akarom, hogy kihűljön.

 - Két perc és megyek. - szóltam ki.

Annyira fáradt voltam, hogy miután végeztem a vacsorával, mentem lefeküdni. Jól esett már a saját ágyamban aludni, de még jobb lett volna, ha Rob is mellettem van.

Gondolataimmal együtt hamar elnyomott az álom.

Egész éjszaka fel sem ébredtem. Egyszer sem. Úgy aludtam, mint a bunda. A csend, a sötét és a meleg takaró annyira ellazítottak, hogy nem is kellett más. Fel sem akartam kelni. Nem tudom hány óra lehetett, de arra ébrdtem, hogy megmozul valami az ágyamon, és kávé szagát éreztem. Lassan kinyitottam a szemeimet, de túl világos volt, ezért a fejemre húztam a párnát.

 - Hmmm...hány óra? - morogtam.

 - Tizenegy elmúlt. Ideje felkelned! Hoztam neked kávét.

 - Ez a te szerencséd! - könyököltem fel, hogy elvegyem tőle a bögrémet.

 - Hogy aludtál? - kérdezte.

 - Nagyon jól. De tényleg... - kortyoltam bele a kávéba.

 - Csak hiányzott Rob - mosolygott.

 - Persze, hogy hiányzott. De nem mondd, hogy neked nem szokott Joe...

 - Én ilyet nem mondtam, de rólad lerí, hogy mennyire magányos vagy nélküle...

 - Igen...nagyon hiáynzik... - Ekkor megszólalt a csengő.

 - Menny, tusolj le és öltözz fel, addig én kinyitom.

 - Oké, köszi. - ugrottam ki az ágyból.

Elmentem fürödni, ami kicsit elhúzódott, így biztos voltam benne, hogy az a valaki aki csöngetett már rég elment. Kisétáltam törülközőben, hogy megkérdezzem ki volt az, de a nappaliba érve lefagytam. Aztán hirtelen újréledtem, és a látogatóm nyakába ugrottam. Ekkora meglepetést...

Ev a reptéren

Bejelentés

Sziasztok!




Nincs mentségem arra, hogy eltűntem, ráadásul egyetlen szó nélkül. Természetesen most adok rá magyarázatot.
 A nyári programom borzalmasan sűrű volt, szeptemberben pedig elkezdődött a suli. Nagyon nehéz szakot választottam, egy héten 15 angolom van, és még heti négy órában tanulok egy másik idegennyelvet is...Ha nem akarok megbukni, akkor tanulnom kell, mint a kisangyal.
 Másik okom, hogy valahogy nem jön az ihlet...Már vagy ezerszer próbáltam elképzelni, hogy hogyan is folytassam a történetet, de vagy nem volt jó, vagy pedig nem volt az igazi. Kényszerből pedig nem akarok hülyeségeket írni, remélem ezt megértitek.
 A harmadik ok pedig az, hogy ti is eltűntetek. Az utolsó fejezetnél szinte már alg kaptam kommentárokat, és ez megmondom őszintén nem esett valami jól. Utólag is köszönöm azoknak, akik írtak. Ha nem adtok nekem visszajelzéseket arról, hogy tetszett-e a rész, vagy hogy egyáltalán olvassátok-e a törit, akkor persze, hogy elbizonytalanodok.
Ne haragudjatok, de nekem ez így nem fog menni. Egy darabig legalábbis biztos nem. Persze megpróbálom felrakni az új részt, amilyen hamar csak tudom, de ez rajtatok is múlik. Ha a következő fejezetnél nem lesz elég vélemény, akkor véglegesen abbahagyom az írást. Sajnálom.
                                             Evness

Díj :)

  


Köszönöm a díjat Elenának! http://www.nincshozzadhasonlo.blogspot.com/
Továbbadnám: Lina, Kristen, Arielle.


Öt dolog a blogról:
 - Még nincs meg a történet vége. Csak a későbbiekben fog kialakulni.
 - Amikor elkezdtem írni a történetet, csak kedvtelésből csináltam. Nem gondoltam rá, hogy valaki is olvasni fogja.
 - A blogom sokat köszönhet az olvasóimnak, és azoknak, akik mindig írnak nekem egy-két kedves sort.
 - Lemy egy valóságos személy. Ő az egyik legjobb barátom.
 - Kristennek a későbbiekben még nagy szerepe lesz.                                       

A legédesebb dallam - 22. fejezet

      Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új fejezettel, de nem volt sok időm. Tudom, hogy ez nem mentség, de most itt van, meghoztam. Remélem nagyon nem haragudtatok meg rám, és ne hisztek nagyképűnek, de a tíz komis határt szeretném megtartani. Jó olvasást, és mégegyszer sajálom, hogy ennyit késtem vele. Ev

                                                     


Ha te is így, én is így




Ebben a göncben azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg érdemes volt-e Ashleyt megkérni a ruhaválasztással kapcsoltaban, hogy vajon tényleg érdemes-e innen egyáltalán kimenni...
De mégis megteszem. Senki nem változtathatja meg a döntésemet. Mind a ketten akarjuk. Akkor meg mégis mire várjunk?
Felvettem a köntösöm, hogy Rob meg ne lásson. Még nem akartam magam megmutatni neki. Valahogy úgy kell csinálnom, hogy mind a kettőnknek jó legyen...
Kimentem a fürdőből egyenesen a hálóba. Rob még mindig az ágyon feküdt és olvasta a könyvét. Én is ledőltem, majd Rob odafordult hozzám.
 - Elmegyek én is zuhanyozni - mondta, majd megcsókolt. - Mindjárt jövök.
 - Oké - mosolyogtam rá.


A mostani alkalmat nem úgy tervezem, mint amikor Rob elesett. Szegény arcán még mindig ott volt pár vágás.
Most nem akarok rá várni, fehérneműbe bugyolálva, mint valami idióta. Azt nem tudom, hogy hogy fogom majd elővezetni a témát, de valahogy majd csak megoldom...
A gyomromban már repkedtek a pillangók, mivel kezdtem nagyon ideges lenni. A bőröm jég hideg volt, és kissé remegett a kezem. Na remek...esetleg még valami?
Rob tíz percig volt kinn a fürdőben, majd lépteket hallottam, és nyílt az ajtó. Belépett rajta, egy szál boxerben, frissen borotválva. Megcsapott az illata, és az idegességem szinte azonnal eltűnt. Megállt az ágy mellett, és bevetette a kedvenc mosolyom...Rögtön olvadozni kezdtem, és éreztem, ahogy elvörösödök.
Mellettem besüppedt az ágy, és Rob levette az arcomról a kezem, amit időközben odaraktam. Nem akartam, hogy lássa a pirult arcomat.
 - Na! Ne takargasd az arcod! - mosolygott rám.
 - Utálom amikor így mosolyogsz.
 - Igen, tudom. Ilyenkor mindig elpirulsz. De azért csináltam... - vigyorgott gonoszul.
 - Ohh te - morogtam, majd magamra rántottam, és nevetés közben megfordultunk.
Sokáig néztem a szemébe, majd óvatosan hozzáérintettem ajkamat az övéhez. Visszacsókolt, még nem sejtve semmit. Keze a hátamon mozgott, az enyém pedig a hajában volt. A másikkal viszont egyre lejjebb haladtam hasán, majd amikor elértem volna a célom, megfogta a kezem, és kiugrott alólam.
 - Ev, ne csináld ezt velem... - kérlelt.
 - És ha én is akarom? - kérdeztem, és feltérdeltem hozzá.
 - Hogy mi? - értetlenkedett.
Nem válaszoltam neki, inkább elkezdtem kioldani a köntösöm csomóját, majd amikor kész voltam, lassan lecsúsztattam magamról az anyagot. Amikor Rob meglátott, nagyot nyelt, majd mintha nem lenne magánál, ködös tekintettel megfogta a derekam, és közelebb húzott magához. Lehellete csiklandozta a nyakam. Olyan közel volt, hogy éreztem a hajának illatát.
 - Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, majd nyelvét végighúzta a nyakamon. Nálam ekkor szakadt el a cérna...Megcsókoltam, és eldőltünk az ágyon. Rob fölöttem volt, és alsónadrágján keresztül is éreztem a vágyát. A kezével lassan simított végig a combomon, miközben még mindig egymás ajkát ízlelgettük. Az én kezem is magától kelt életre, először a nyakát, majd a hátát térképeztem fel kezeimmel. Rob megremegett az érintéseim nyomán, majd még gyorsabban kezdte falni ajkaimat. A fehérnemű lassan került le rólam, miközben én is megszabadítottam Robot az alsójától. A szeme csillogott, én pedig elvesztem a gyönyörű tekintetében.
 - Szeretlek - suttogta.
 - Én is szeretlek - mondtam, majd kezdetét vette életem legcsodálatosabb éjszakája.




Reggel fáradtan, mégis boldogan ébredtem, mert eszembe jutottak a tegnap éjszaka történtek. Lassan megfordultam, majd megláttam szerelmemet, amint édesen szunyókált. Ahogy szétnéztem elszégyelltem magam. A ruháink szétdoválva hevertek a padlón, az ágynemű pedig össze vissza volt dobálva az ágyon. Néhány párna a földön landolt. Legalábbis úgy emlékszem. Újra Robra néztem, és észrevettem azt, amit az előbb még nem. A nyaka jobb oldalán egy nem kicsinek mondható lila folt díszelgett. Ezt én csináltam volna? Remek...Legközelebb muszáj lesz visszafognom magam. Mert a szívem mélyén nagyon reméltem, hogy lesz még ilyen. Nem tudom, hogy Robnak milyen volt, de én még életemben nem éltem át ilyen gyönyört, amit a mellettem fekvő férfitól kaptam a múlt éjszaka. Meg kell neki köszönnöm.
Lassan csókolgatni kezdtem az arcát. Semmi. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán, le és vissza. Még mindig semmi. Na jól van Robert Pattinson, ha erre nem ébredsz fel, akkor semmire. Fogtam magam, és rámásztam. Óvatosan megcsókoltam, majd egyre vadabbul kezdtem falni ajkait. Kezdett alattam mocorogni, majd kinyiotta a szemét amint felfogta, hogy mit is csinálok. Nem tétlenkedett sokáig, ő is viszonozta a reggeli ébresztőmet.
 - Jó reggelt, Hercegnőm! - motyogta ajkaim közé.
 - Hercegnőm? Muszáj így hívnod? Ez olyan nyálas! - húztam a szám, mire felnevetett.
 - Akkor mit szeretnél, hogy hívjalak? Drágám, egyetlenem, édesem, szerelmem...
 - Na jó, én elmentem hányni - mondtam, majd lemásztam róla. Megint felnevetett, majd közelebb húzott magához, az arca csak pár centire volt az enyémtől.
 - Jól aludtál? - kérdeztem tőle az arcát simogatva.
 - Igen, jól aludtam, bár nem sokat. Tudod...valaki egész éjszaka lefoglalt.
 - Majd szólok annak a valakinek, hogy engedjen többet aludni - húztam fel az orrom.
 - Jajj, ne csináld már! Inkább egy hétig nem alszok, csak veled lehessek!
 - Aha...szóval inkább töltöd mással az éjszakát, mint alvással? - kacérkodtam.
 - Igen...tudod, a tegnap éjszaka eszméletlenül jó volt. Ne csodálkozz, ha ezek után egyik éjszaka sem fogok rendesen aludni...
 - Szóval...szóval tényleg élvezted? - dadogtam zavartan.
 - Hát persze, hogy igen. Szerintem még az alattunk levő emeleten is hallották, hogy élveztem... - nevetett.
 - Igen, meg láthatják is - forgattam meg a szemem.
 - Mi? - húzta össze a szemöldökét.
 - Nézdd meg a nyakad! Majd megérted! - húztam a fejemre a takarót. Hallottam, ahogy felkel mellőlem, majd kimegy az ajtón. Levettem a fejemről a takarót, és amíg vártam rá, a plafont bámultam. Hallottam, ahogy újra nyílik az ajtó, mire ránéztem Robra.
 - Szépen megjelöltél - vigyorgott, majd visszafeküdt mellém.
 - Nagyon vicces - morogtam.
 - Legalább tudják, hogy a tiéd vagyok, és nem fognak zaklatni.
 - Ez igaz - fordultam felé.
 - De te is az enyém vagy - mosolygott ördögien.
 - Ezt mégis honnan gondolod? - kacérkodtam.
 - A te nyakadon is van egy folt - nevetett fel.
 - Ha-ha, nagyon vicces Mr. Pattinson. Találjon inkább ki valami mást.
 - Én nem viccelek! Ha nem hiszes, akkor menny, és nézdd meg!
Felültem, majd a nyakamhoz kaptam. Meg kell néznem!
 - Öhmm - dadogtam. Esetleg felöltözhetnék?
 - Persze - mosolygott, de nem mozdult meg.
 - Úgy értem...egyedül.
 - Arról ne is álomdj! - vigyorgott. Jól van Rob, kellett neked szemétkedned. Semmivel sem törődve ledoptam magamról a takarót, felkeltem az ágyból, és felvettem a köntösöm. Amikor Rob felé forultam, láttam, hogy nyitva volt a szája, és kissé gyorsabban veszi a levegőt.
 - Mi van? - kérdeztem, miközben megrántottam a vállam. Hirtelen feltérdelt hozzám, majd a derekam utá nyúlt, de én eltoltam magamtól. - Na, arról ne is álmodj! Te is így, én is így! Ez így működik.


Azzal fogtam, és otthagytam. Az ajtón kilépve hallottam valamilyen morgolódást, meg párnák csattanását, de én csak mosolyogva a fürdő felé vettem az irányt, hogy megnézzem a "sebhelyemet". A tükör elé állva megláttam, hogy nincs is semmilyen folt a nyakamon. Na jó, ebből elég volt! Nem szórakozhat velem többet! Mérgesen visszabaktattam a hálóba, majd becsaptam az ajtót.
 - Tudod, hogy egyáltalán nem vagy vicces Pattinson? - kérdeztem gúnyosan, de ő csak gonoszul mosolygott.
 - De hát te akartad! A mai napon egy újjal sem érhetsz hozzám, és ezt komolyan...
Elakadtam. A mai nap. A mai nap utazom haza, és én teljesen elfelejtettem. Rob aggódni kezdett, bár az arcom láttán nem is csodálkozom. Meredten bámultam a semmibe, miközben összeráncoltam a szemöldököm, és a köntösöm szalagját szorongattam.
 - Ev, mi a baj? - jött oda hozzám Rob, és átölelte a derekam.
 - Se... - nyeltem egyet. - Semmi, csak eszembe jutott valami.
 - Mégis mi? Mondd már meg, ne kínozz!
 - Ma hazamegyek - nyögtem ki végül, de még mindig nem néztem rá.
 - Tudom - ölelt megához. - De vasárnap találkozunk. Addig még van öt nap! Tudod, hogy az nem sok.
 - Igen, tudom, de akkor is elszomorít, hogy itt kell haggyalak. - motyogtam a vállába.
 - Hát még engem - horkant fel. - De meglátod, hipp hopp elrepül ez a  öt nap, és aztán újra együtt leszünk.
 - Igazad van - ismertem be. - Csak pár napról van szó, én meg itt hisztizek, mint valami hülye picsa...
 - Na! Ne mondj ilyeneket! És nem hisztizel, csak kimondod, amit gondolsz. Ez még nem bűn. - puszilta meg a homlokom.
 - Hát akkor...elég a szomorkodásból. - mosolyodtam el, majd átöleltem Rob nyakát. - Van kedved lezuhanyozni velem? - suttogtam a fülébe.
 - Ki nem hagynám - mosolygott rám, majd a fürdő felé kezdett húzni.




                                                                          ******




 - Nem tudtam, hogy a tus alatt is lehet szeretkezni - szólalt meg egyszer csak Rob az ágyon fekve. Én pakoltam a bőröndömbe, ő pedig engem nézett. Felnevettem hirtelen jött mondatán.
 - Hát mostmár tudod. És képzeld csak el, ha hazajössz, mennyi helyet kell még kipróbálnunk - sóhajtottam fel hátat fordítva neki, majd elmosolyodtam.
 - Ha mindegyik ilyen jó lesz mint ez, akkor tőlem akár hol csinálhatjuk.
 - Jujj de hülye vagy! - dobtam hozzá egy melltartót, mert más nem akadt a kezembe. Rob vigyorogva kapta el, majd odafogta a mellkasához.
 - Mit gondolsz, szép vagyok? - kérdezte buzis hangon, közben pedig sűrűket pislogott.
 - Te tényleg nem vagy komplett - nevettem rajta, majd kivettem a kezéből a fehérneműt, beleraktam a táskámba, és behúztam a cipzárt. Rob karjai egyszer csak körülöttem voltak, és a lélegzete a fülemet csiklandozta.
 - Biztos vagyok benne, hogy rajtad ezerszer jobban áll.
 - Na látod, ebben én is biztos vagyok - erre mindketten felnevettünk.
 - Mindent bepakoltál? - váltott témát.
 - Igen. De te csak ne aggódj emiatt. Inkább azzal kellene foglalkoznod, hogy te mindent bepakolj majd!
 - Igazad van! Talán majd írok egy listát, amin rajta lesz az összes cuccom, és felírom azt is, hogy csináljak egy olyan listát, amin a te ás az én lakásom összes szobája fel legyen írva. Tudod, nehogy véletlenül kihagyjunk valamit.
 - Na jó, elég a perverzkedésből! - forgattam meg a szemeimet. Megöleltem, majd a fülébe suttogtam. - Kérhetek valamit?
 - Amit csak szeretnél - mondta.
 - Ha majd hazajöttél...én is szeretnék egy foltot a nyakamra.
Erre felnevetett, majd megcsókolt.


 - Biztos, hogy...
 - Nem, Rob, mondtam már, hogy nem. Tudom, hogy milyen őrület van kint a városban, és nem akarlak semmilyen kínos vagy kellemetlen helyzetbe hozni.
 - De nem hoznál... - megint félbeszakítottam.
 - Mondtam már, hogy nem. És nem vagyok hajlandó megváltoztatni a döntésem.
Rob reggeltől arra kér, hogy had kísérjen ki a reptérre. De én nem akarom, hogy velem jöjjön. Az igazi okot persze nem mondtam meg neki. Vagyis okokat. Az egyik az, hogy a kettőnkről készült kép miatt már így is nagy bajban van, és ha most megint lekapnák velem...A másik pedig az, hogy ha ott lenne, akkor csak még nehezebben tudnám itthagyni...
 - Hát akkor...indulnom kell - vettem fel a kabátom. A taxim már megérkezett, és mivel már mindent beraktam, indulásra kész voltam.
 - Igen - motyogta Rob. Hirtelen elkapta a derekam, és magához húzott. Szorosan átölelt, de engem se kellett félteni. Mélyen beszívtam az illatát, hogy legalább egy kicsit emlékezzek rá, amíg nincs velem. Hosszú csókot váltottunk, majd lassan elengedtem a kezét, és a bőröndömmel együtt kisétáltam az ajtón.


A taxi már ott várt a hotel előtt, hogy a reptérre vigyen. Miközben a sofőr berakta a bőröndöm a csomagtartóba, csipogott a telefonom. Kinyitottam, majd elolvastam a bejött sms-t.
                                         "Máris hiányzol. Szeretlek. Rob"


Beültem a kocsiba, ami a repülőtér felé vitt. Éreztem az egyre növő távolságot, ami köztem, és szerelmem között volt, a kocsiban pedig még megengedthettem magamnak egy-két könnycseppet is...

Új díj :)

Ezt a díjat azok kapják, akik Robert Pattinson fanfiction-t írnak!
Szeretném megköszönni annak, akitől kaptam: Elena http://www.nincshozzahadsonlo.blogspot.com/
Akinek szeretném továbbadni: Kristen, Candy, Angyalka.


Miért szeretem Robot?
 Először is azért, mert - nem tagadom - szerintem jó pasi. Másodszor fantasztikus színész, aki mindig megpróbálja a legtöbbet kihozni magából, és a karakteréből. Nem nagyképű, vagy feltűnősködő, mint a legtöbb híresség. Ő inkább próbálja kerülni a nyilvánosságot, a kamerák mögé húzódik. De Robert igazából ugyanyolyan ember, mint akárki más, aki azon kívül, hogy azt csinája amit szeret, próbál normális életet élni, és boldog lenni.


Mégegyszer köszönöm, Elena!

Díjak

                                   
                                                        

                                                        






Először is szeretném megköszönni a díjakat annak, akitől kaptam: drága Linámnak
   Mindenknek csak ajánlani tudom a blogjait: http://www.almodozogirl.blogspot.com/
                                                                                   http://www.ejszakaorei.blogspot.com/




Szeretném átadni: Elenának
                                  Angyalkának
                                  Alicenak
                                  Kristennek


Öt dolog magamról:
 - Ünnepélyesen kijelentem, és nem tagadom, hogy Edward és Robert Pattinson fan vagyok :)
 - Egyik álmom, hogy egyszer eljussak Londonba.
 - Szeretek olvasni mindenféle fanfictiont.
 - Vapmpire diaries and True blood fan.
 - Citromos sör forever :)


P.S.: Nemsokára felkerül az új fejezet! Ev

Közlemény

Sziasztok! Összegyűlt a tíz komment, aminek természetesen nagyon örülök, és köszönöm azoknak, akik megtiszteltek pár sorral.


Egy rossz hírt kell közölnöm. Az elmúlt pár napban rengeteg dolgom volt, és sajnos nem tudtam egy sort se írni. Természetesen a fejezetbe már korábban belekezdtem, de még nincs teljesen kész, szeretnék még hozzáírni, illetve változtatni egy-két dolgon. Most külföldre fogok utazni egy hétre, de ígérem, amint hazajövök, már kipihenten látok neki az írásnak, és pár napon belül fent lesz az új rész.
Remélem megértitek és nem haragszotok rám.
Mégegyszer köszönöm a kommentelőknek, hiányozni fogtok:(
Puszi. Ev

Új blog!!!!!

Sziasztok! Szóval...Egyik éjszaka volt egy álmom. Igazából nagyon érdekes volt. Megálmodtam egy teljes történet, címmel, és minden mással együtt. Így hát nehéz szívvel, de kitöröltem a másik blogomat, és elkezdtem ezt írni. Az új a réginek a helyén található, vagyis az oldal jobb oldalán, Akit érdekel, az olvassa el, és szeretném kérni, hogy komizzatok. Remélem nem okozok csalódást, és tényleg nagyon szeretném, ha nem csak ezt, de azt a blogomat is olvasnátok! Köszönöm a véleményeket, és...jó olvasást! Evness

A legédesebb dallam - 21. fejezet

        Sziasztok! Szóval ígéretemhez híven meghotam az új fejezetet. Köszönöm a kommentelőknek, és a komi határ ugyanúgy tíz darab marad. Nos akkor jó olvasást, remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek. Puszi. Evness








Gyors segítség










Épp hogy csak kiléptem a fürdőszobából, - természetesen egy szál törülközőben -,megláttam  Robot, amint az ülőn ül, és valamit nagyon elmélyülve tanulmányoz a kezében. Ahogy közelebb mentem, megláttam, hogy a mai újság az. Rob felállt, majd idegesen ledobta az újságot a földre, és körbe-körbe kezdett járkálni a nappaliban.
 - Ezt nem hiszem el! - rázta a fejét. - Ezeknek semmi sem szent? Már a mai újságban benne vagyunk! - a végén már szinte kiabált.
Felvettem a földről a lapot, és magamban olvasni kezdtem a cikket:


                  
                                                       Civil barátnő?                                                       






Tegnap este meglátták a híres sztárt, a szívtipró Robert Pattinsont Los Angelesben, egy fiatal lány társaságában. Nem tudjuk pontosan, hogy ki is a hölgy, de a képek alapján ő, és Robert nagyon közeli kapcsolatban lehetnek. Az alkonyat sztárja szerda délután tart sajtótájékoztatót, amin kiderül, hogy pontosan milyen kapcsolatban van a képen látható hölggyel. Úgy tűnik, a jóképű színész igen gyakran váltogatja a barátnőit. Nemrégiben még Kristen Stewarttal hozták hírbe, és Robert be is vallotta az egyik újságírónak, hogy tetszik neki a színésznő. Nem tudjuk mi történt kettőjük között, de ezek a képek egyértelműen arra utalnak, hogy a színész szíve már másért dobog...




Percekig csak  bámultam magam elé, miközben az újságot szorongattam. Rob az ablak előtt állt, és nézett kifelé. Egyikőnk sem szólt semmit, és a csend már kezdett kínzó és nyomasztó lenni. Mégsem birtam megszólani. Valahogy nem tudtam mit kellene mondanom. Legfőképp két dolog aggasztott. Az első az volt, hogy Rob miattam került ilyen helyzetbe. Miattam kell tartania sajtótájékoztatót? Szegénynek biztos halvány fogalma sincs arról, hogy mit fog mondani. Talán könnyeb lenne neki, ha egy sztárral járna, és nem velem.
A másik dolog viszont sokkal jobban érdekelt. Rob egy szót sem szólt arról, hogy valaha is kapcsolatban volt Kristennel. De ha így is volt, engem miért érdekel ennyire? Nem az én dolgom. Elvégre ha Rob nem akarja elmondani, akkor nem kell. Ez magánügy, és nekem nem sok közözöm van hozzá...
 - Kérlek, mondj már valamit - suttogta. Úgy láttam, hogy rám nézett, de nekem nem volt erőm ezt viszonozni. Így csak továbbra is a padlót tanulmányoztam.
 - Nincs mit mondanom - mondtam közömbösen.
 - Sajnálom, hogy miattam ilyen helyzetbe kerültél - odajött hozzám, majd letérdelt elém, és megfogta a kezem. Én viszont elrántottam.
 - Mi az? - kérdezte, majd megfogta az állam, hogy a szemébe nézzek.
 - Semmi, mi lenne? - kérdeztem ironikusan. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon fájt, hogy nem mesélt Kristenről és róla. Felálltam, és járkálni kezdtem.
 - Ev, én nem értem, hogy...
 - Mit? Mit nem értessz? - kiabáltam. - Nem gondolod, hogy el kellett volna mondanod, hogy volt köztetek valami Kristennel?
 - Szóval ez a baj... - jött közelebb.  - Figyelj, Kristennel nem volt köztünk semmi olyan, ami számított volna. Csak egy múló szeszély volt, semmi több.
 - És ezt most el kellene hinnem? Bízok benned, nem arról van szó. Ugye nem akarod, hogy Kristől kelljen megtudnom, mi is történt valójában? - megrázta a fejét, majd hátrált egy lépést.
 - Most elmegyek átöltözni. Remélem, amikor visszajövök itt fogsz várni, és elmondod mi történt. - sarkon fordultam, majd a hálóba érve becsaptam az ajtót.


Nem értettem mi van velem. Hogy lehetek ekkora szemét vele? Nem ismertem magamra. Inkább egy hülye újságnak hiszek, mint neki? Amíg öltöztem, egyszer csak rájöttem, hogy féltékeny vagyok. Gondolom ez ilyen esetben természetes, én viszont túlreagáltam...nem is kicsit. Eldöntöttem, hogy amint kimegyek megölelem Robot, és bocsánatot kérek tőle. Mi alapján vádaskodom? Hiszem meg se hallgattam, mit akar mondani. Nem voltam igazságos...És lehet, hogy ezzel az egésszel tönkretettem a kapcsolatunkat...


Amikor kilépten az ajtón, ő ott várt rám. Én pedig ígéretemhez híven odamentem hozzá, és szorosan megöleltem. A könnyeim folyni kezdtek, és zokogva azt hajtogattam, hogy mennyire sajnálom. Rob csak átölelte a derekam, és átvitt a hálóba. Ledőlt az ágyra, és megnyugtatóan simogtni kezdte a hátam.
 - Megint megbántottalak, igaz? - kérdezte, amikor egy kicsit már megnyugodtam.
 - Ne, kérlek, ne akard ezt is magadra vállalni - néztem fel rá. - Itt csak is én tehetek mindenről. Biztos van valamilyen észszerű oka annak, hogy miért titkoltad ezt el előlem. És ahelyett, hogy esélyt adtam volna arra, hogy megmagyarázd, inkább kiabáltam veled, és játszottam a sértődötted...
 - Tudom, hogy nem vagy egy hisztis típus, Ev. De ennél az esetnél teljesen érthető volt a reakciód. Ideges és mérges lettél...
 - Nem, csak egyszerűen féltékeny - szakítottam félbe.
 - Hogy micsoda? - kérdezett vissza.
 - Féltékeny...
 - Jajj, édes, ne hülyéskedj! Nem kell féltékenynek lenned! Főleg nem Krsitenre! Ő a legjobb barátom...Persze remélem, ez nem gond...Hidd el! Nálad jobban senkit nem tudnék szeretni, és annyira sajnálom, hogy nem voltam veled őszinte!
 - Megértelek. Én is nagyon szeretlek, de nekem is bocsánatot kell kérnem. És kérni is szeretnék valamit!
 - Mondd nyugodtan! - bíztatott.
 - Elmondanád, hogy mi is volt közted, és Kristen között?
 - Igen. Jogod van tudni. - sóhajtott nagyot. - Az egész a Twilight forgatásán kezdődött. Krissel eleinte csak barátok voltunk. De aztán valahogy ez az egész megváltozott. Rengeteg időt töltöttünk együtt. A forgatásokon, a stábbulikon, interjúkon, és valahogy kezdtünk jóval közelebb kerülni egymáshoz. Akarva, és akaratlanul is egyfolytában egymáshoz értünk, vártuk a közös jeleneteinket, és azt, hogy kettesben lehessünk. Egyik este Kristen az én hotelszobámban volt, és kint cigiztünk az erkélyen. Előtte megittunk pár sört, és jót hülyültünk, eközben pedig elcsattant egy csók. Eldöntöttük, hogy megpróbáljuk együtt. Három hétig együtt is voltunk, és nagyjából sikerült is eltitkolnunk. De aztán kezdődtek a bajok. A folymatos stressz és a hírnév mindig veszekedésbe torkollott, és már nem bírtuk tovább. Úgy döntöttünk, hogy szakítunk, és maradunk barátok. Azóta is ő a legjobb barátom, és azt hiszem, ez nem fog megváltozni...


Pár perc hallgatás következett. Ezekben a percekben volt időm megemészteni a hallottakat. Minden kérdésemre megkaptam a választ, egyre azonban mégsem. Muszály voltam feltenni, mert tudnom kellett.
 - Rob?
 - Hmmm?
 - Te és Kris...szóval... - dadogtam, majd összeszedtem magam. - Lefeküdtetek egymással?
Felnéztem rá, és láttam az arcán, hogy elkomorul.
 - Igen. - motyogta. - De fogalmad sincs, mennyire más az, amint irántad érzek. A te irántad érzett szerelem sokkal erősebb akárminél. A testi vágyakról már nem is beszélve. Amikor csak meglátlak normális ruha nélül, legszívesebben rád vetném magam, és...
 - Oké, oké, értelek - szakítottam félbe tiszta vörös fejjel.
 - Imádom, amikor elpirulsz - simogatta meg az arcomat.
 - Én pedig utálom, amikor zavarba hozol - vágtam neki vissza.
 - Ohh, na ne mondd - húzott magára.
 - De, mondom - vigyorogtam.
 - Ilyet viszont senki nem bír csinálni veled - motyogta, majd lassan végigsimított a hátamon, amibe beleremegtem.
 - Biztos vagy te ebben? - kacérkodtam vele.
 - Száz százalékig.
 - És miért nem?
 - Mert annak kitépném a kezét, és beleállítanám a hátába...
 - Jajj, Rob! - gördültem le róla mérgesen.
 - Most meg mi van? - kérdezte értetlenül...
 - Miért kellett elrontani a romantikázást?
 - Ohh, na haragudj. Romantikázhatsz még eleget.
 - Aha, de nem veled...
 - Hogy mi? - lett azonnal ideges.
 - Jól hallottad. Te akartad. Ha nem akarsz velem lenni így, akkor kénytelen leszek mást keresníííííííííííííííííí.....
Rob magára rántott, és úgy csókolt, hogy nem tudtam épp eszűen gondolkodni. A keze besiklott a pólóm alá, éreztem hűvös kezét a derekamon. Az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig egyre lejjebb araszoltam le a hasán, egészen a...
De Rob ekkor kiugrott alólam, és a szoba legtávolabbi részébe húzódott.
 - Ohh, bocsánat...csak elragadott a hév, és...
 - Nem kell bocsánatot kérned - szakított félbe.
 - Esetleg magadra hagyjalak egy kicsit? - kérdeztem.
 - Az jó lenne - motyogta rám sem nézve.


Szó nélkül elmentem mellette, majd amikor kiértem a nappaliba, leültem a kanapéra, hogy meghozzak egy igen fontos döntést...
Nem csinálhatom ezt vele...Mindig kínos helyzetekbe hozni, és hagyni, hogy szenvedjen...Nem, ennek véget fogok vetni. Én is akarom, ő is...Akkor meg mire várjunk?
Valahogyan meg kellett szereznem Ashley számát. Kérjem el Robtól? De hát mit mondjak, minek kell az nekem? Mindegy, majd kitalálok valamit...
 - Rob? - kobogtam be az ajtón. - Bemehetek?
 - Persze, gyere csak - válaszolt.
Amikor beléptem az ajtón, az ágyon feküdt, és egy könyvet olvasott. Csak remélni mertem, hogy már nincsen semmi baja.
 - Jobban vagy? - kérdeztem félénken.
 - Igen, már jobb. - mosolygott rám.
 - Ennek örülök - mosolyogtam vissza. - Rob? Meg tudnád nekem adni Ashley számát?
 - Persze, de minek az neked?
 - Hát...csak a biztonság kedvéért. Olyan rendes volt hozzám a múltkor, gondoltam találkozhatnék még vele valamikor...
 - Oké, persze - mondta, majd megadta a számot, és csak remélni mertem, hogy nem találja gyanúsnak. Odahívott magához, hogy feküdjek mellé, de mondtam neki, hogy ki kell szaladnom a mosdóba. Amikor beértem, magamra zártam az ajtót, és tárcsáztam a számot.
Két csörgés után fel is vették.
 - Hallo?
 - Ashley?
 - Igen, ki az?
 - Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, Ever vagyok, Rob barátnője. Emlékszel még rám?
 - Ev, hát persze! Miért hívsz? Mi a helyzet?
 - Tudo, hogy nem nagyon ismerjük egymást, de segítened kell!...


Miután elmondtam neki mit szeretnék, azonnal azt mondta, hogy persze, és le is tette a telefont. Azok alapján, amit Rob mesélt róla, biztosan azonnal belevetette magát a dologba, én pedig visszamentem Robhoz, hogy nehogy feltűnjön neki valami. Másfél órával később Robnak megszólalt a telefonja. Én udvariasan kimentem, és abban a pillanatban kopogtattak is az ajtón. Gyorsan odaszaladtam, és kinyitottam. Ashley állt ott, kezében egy táskával.
 - Ohh, Ash! Fogalmad sincs róla mennyire hálás vagyok. Köszönöm!
 - Nem tesz semmit. Remélem sikerülni fog a terved.
 - Én is remélem, de most mennem kell, mert Rob akármelyik percben kijöhet...
 - Áhh, az kizárt dolog. Kellannal beszél...Ő pedig annyit dumál, hogy lehet még holnapig is itt állhatnánk.
 - Gondolom te mondtad neki, hogy hívja fel...
 - Igen, ki más? Elvégre egyikőnk sem akarja, hogy a mai este kudarcba fulladjon.
 - Ohh, Ash, mégegyszer köszönöm! - öleltem meg.
 - Áhh, semmiség. És remélem tetszeni fog!
 - Biztosan - mosolyogtam rá.
 - Akkor sok szerencsét a ma estéhez, vagyis éjszakához! Szia!
 - Szia Ash, és köszönöm!


A táskát gyorsan bevittem a konyhába, tudván, hogy Rob úgyse megy arra felé. Nem néztem meg, hogy Ashley mit is hozott nekem, de nem akartam hogy Rob meglásson, így visszamentem hozzá. Még beszélt két percig, majd udvariasan lerázta Kellant, és visszafeküdt mellém az ágyra. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mondtam, hogy elmegyek zuhanyozni. Kaptam még egy csókot, majd kimentem a szobából, és felkaptam a konyhában levő szatyrot, és berontottam a fürdőbe, ahol ismét magamra zártam az ajtót. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megszárítottam, majd végre elérkezett az idő, hogy megnézzem, Ash mit is hozott nekem. Lehet, hogy nem rá kellett volna bíznom a vásárlást...Amint megláttam, mi van a táskában, azonnal kiesett a kezemből, és hangos csattanással a földön landolt...Pár perccel később összeszedtem magam, és megpróbáltam felvenni azt...fehérneműnek nevezett valamicsodát, amit Ash vett nekem. Ez minden volt, csak nem az...bonyolult knézet, és mit ne mondjak nem volt egyszerű felvenni...Amikor mégis kész lettem, rávettem magam, hogy tükör elé álljak, bár lehet, hogy nem kellett volna...

                                                             Khmmm...hát igen...

A legédesebb dallam - 20. fejezet

           Sziasztok! Meghoztam az úf fejezetet, ahogy ígértem. Viszont a kommentek számán nem fogok változtatni, tehát 10 komment kell, hogy az új rész felkerüljön! Köszönöm azoknak, akik írtak, és remélem, ezek után is fognak! Evness






Szépség és a Szörnyeteg




Azt hittem meghalok az ilyedtségtől, amikor megláttam Rob vérrel borított arcát. Odarohantam hozzá, és amennyire csak birtam - kábultan, ilyedten és idegességtől telten - próbáltam kitalálni, hogy mi történt. Rob hanyatt feküdt a földön, a kezei maga mellett, a szemei pedid összeszorítva. Fájdalmai voltak. Az arcát vágások, és üvegszilánkok borították, az utóbbiból volt jó néhány a szőnyegen is.
 - Úristen, Rob, mi történt? - kiabáltam kétségbeesetten.
 - Nem kapcsoltam villanyt, és felbuktam a szőnyegben. Aztán pedig csak...valami keményet és éleset éreztem a fejemnél - nyögte.
 Gyorsan felpillantottam, és megláttam az összetört üvegasztalt. Mármint ami még megmaradt belőle...
 - Kérlek, hozz egy törülközőt!
 - Nem! Túl sok a sebben az üvegszilánk. Azzal csak belenyomnánk...Most azonnal elviszlek az ügyeletre. Gyere! Segítek felkelni.


Felültettem Robot az ülőre, majd beszaladtam a szobába, és kikaptam magamnak és neki is egy pár ruhát. Felkaptam őket magamra, majd Robnak is segítettem felvenni. Óvatosan kisétáltunk a szobából, egyenesen a parkolóba. Megkerestem Rob autóját, miközben egyik kezemmel próbáltam támogatni. Gyorsan beültünk a kocsiba, majd elindultunk a kórház felé.
Az ügyeleten a nővérek azonnal felismerték Robot, és sugdolózni kezdtek, de én rájuk ordítottam, hogy keressenek már egy rohadt orvost. Szegénykémnek folyt az arcán a vér, és útközben mondta, hogy valószínűleg a szemébe is belemehetett egy-két szilánk, mert erős szúrást érez benne. Bevitték egy szobába, de én nem mehettem vele. Így hát idegességemben céltalanul járkáltam a folyosón, több mint egy óráig, amíg ki nem nyílt az ajtó, és meg nem jelent egy orvos.
 - Jó estét - köszönt udvariasan. - Dr. Burke vagyok. Ön Mr. Pattinson hozzátartozója?
 - Igen, Ever McHeart. A barátnője vagyok - fogtam vele kezet. - Kérem, mondjon valamit! Robert hogy van?
 - Mr. Pattinson elég szépen összeismerkedett azzal az asztallal. Az arcán van pár apróbb vágás, a homlokán volt egy nagyobb nyílt seb, amit össze kellett varrnunk, és a szeméből is sikerült kiszednünk azt a három darab szilánkot, ami belekerült. Egy pár nap múlva eltávolíthatjuk a varratokat, és ha szerencséje van, akkor nem fog látszódni a vágás. Nyugodjon meg, jól van! Azonnal hazamehet, amint megírtam a jelentést!
 - Nagyon szépen köszönöm, doktor úr! Esetleg bemehetnék hozzá?
 - Persze, csak nyugodtan! A többi dolgot majd elmondom, amikor aláírja a papírokat!
 - Köszönöm! - mondtam, majd benyitottam azon az ajtón, amin az orvos kijött.


Miután sikeresen beleütköztem egy nővérbe, aki épp kómásan jött ki az ajtón, kezében egy cetlivel, megpillantottam Robot, aki a vizsgálóasztalon ült. Odaszaladtam hozzá, és óvatosan a két kezem közé fogtam az arcát. A homlokán egy nagyobb kötés, az arcán pedig néhány sebtapasz foglalt helyet, a szeme pedig enyhén véres volt.
 - Drágám hogy vagy? Nagyon fáj? - hadartam. - Annyira aggódtam érted! El sem tudod képzelni, mit éltem át a folyosón. Olyan hosszú ideig nem mondott senki semmit, és én majd meg haltam a...
 - Ev, Ev, nyugi! - szakított félbe. - Semmi bajom! Minden rendben! Nem kell aggódnod...
 - Jajj, annyira örülök, hogy nem történt komolyabb bajod! Borzalmas volt látni, hogy szenvedsz... - sóhajtottam.
 - De már vége! Viszont...azt hiszem elrontottam a meglepetésedet...
 - Jajj, ugye nem kezded megint? Senki sem gondolhatta, hogy ma éjszaka az ügyeleten fogunk kikötni...Mellesleg a meglepetésemet meg fogod kapni! Ígérem! Méghozzá hamarosan...
 - Remélem is, mert egy ilyen betegnek szüksége van az ápolásra... - színlelt.
 - Aha...na persze. Az előbb még semmi bajod nem volt, most meg itt szenvedsz nekem, és tetteted a beteget...Figyelmeztetlek Robert Thomas Pattinson! Csak azért nem fogom megmutatni a meglepetést, mert te éppen bámulatos színészi képességeidet használod!
 - Ohh - nyögte, majd hirtelen elkapta a derekam, és magához rántott. Az arcunk ali pár centire volt egymástól, és éreztem Rob hűvös lehelletét az arcomon. - Imádom, amikor fenyegetsz! - vigyorgott pimaszul. - Felizgat...


Pont ebben a pillanatban lépett be az orvos, ami kicsit sem volt kellemetlen, de azért igyekeztünk úgy tenni, mintha semmi nem történt volna...Aláírtuk a szükséges papírokat, majd elindultunk hazafelé. A folyosón kaptunk még pár pillantást, és az egyik nővér próbált volna próbálkozni Robnál, de amint ő magához húzott, és puszit nyomott a homlokomra, a nőnek lefagyott a képéről az az idióta vigyor...
A kocsiban ülve már boldogan nevetgéltünk, ő pedig néha-néha felszisszent, mert a vágások mosolygás közben húzódtak...
A szobánkba érve fáradtan bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és átöltöztünk pizsamába. Rob hamarabb végzett, így a változatosság kedvéért engem bámult. Udvariasan próbáltam a tudtára adni, hogy a melltartómat azért egyedül szeretném levenni, de miután nem értette a célzásokat, szó szerint elmondta neki, mit akarok. Rob zavartan elmosolyodott, aztán a fejére húzta a takarót. Amint átöltöztem, befeküdtem mellé, és lerángattam róla az anyagot, persze ügyelve az arcára. Amint megpillantottam, elmosolyodtam. Rob is mosolygott, de pillanatokon belül abbahagyta.
 - Mi az? - kérdeztem.
 - Csak nem értem, hogy hogy tartozhat egy ilyen szépség egy ilyen szörnyeteghez - magyarázott, miközben a kezével mutogatott először rám, azután pedig magára.
 -Rob! Hogy mondhatsz ilyen marhaságokat? - tudakoltam felháborodva. - Szerintem neked halvány fogalmad sincs arról, hogy milyen jóképű is vagy, és hogy mennyire vonzódom hozzád...
 - Én nem erre gondoltam, de örülök, hogy tetszem neked, és halálosan belém vagy zúgva - költötte át az előző szavaimat. - Igazából úgy értettem, hogy itt van ez a sok izé az arcomon...
 - Amik mellesleg az orvos szerint el fognak tűnni - szakítottam félbe.
 - És ezt velem miért felejtették el közölni? - rimánkodott. Erre elnevettem magam, majd hozzábújtam.
 -Nem traktállak tovább hülyeségekkel - motyogta.
 - Én is így gondoltam - mosolyogtam.
 - Jó éjt Szerelmem! És köszönöm, hogy ennyit aggódtál értem!
 - Jajj, nem most mondtad, hogy mára elég volt ennyi a hülyeségekből? Szeretlek, és természetes, hogy aggódom érted...
 - Én is szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem...




   


 Másnap reggel szintén én ébredtem hamarabb. Rob hanyatt fekve, nyitott szájjal szuszogott, a takaró pedig csak a hasáig volt felhúzva. Úgy döntöttem, kap egy kis ízelítőt a meglepetésből. Megérdemli a tegnapi fájdalmak után...
A kezemmel lassan simogatni kezdtem a mellkasát, és puszikat adtam az arcára, később pedig a szájára is. A kezem lejjebb csúszott, be a takaró alá, és le egészen a hasa aljáig.
A szemei felpattantak, majd rám kapta a tekintetét. A szeme furcsa mód elsötétült, nagyot nyögve húzott magára. Hosszú ideig csókolóztunk, Rob keze pedig néha néha a fenekemre siklott, amibe bele is markolt. Ilyenkor belőlem is felszakadt pár hangosabb sóhaj. Sokkal később, Rob derekán ülve vettem észre, hogy valami kemény nyomja a hasamat. Amikor rájöttem, hogy mi az, mosolyognom kellett. Ezt persze ő rögtön észre vette.
 - Héé! Nem illik kinevetni! Pontosan tudod, milyen hatással vagy rám!
 - Igen, tudom, de akkor is...jól esik, hogy így van...
Pár másodperccel később felnevettünk a mondat kétértelműsége miatt, és percekig csak úsztunk a nevetésben...
Aztám eszembe jutott, hogy ez az utolsó nap, amit együtt töltünk, és már holnap utazom haza...
Rob mellkasába fúrtam az arcom, ő pedig átölelt. Rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.
 - Mi a baj kicsim? - kérdezte.
 - Mindent észreveszel rajtam...
 - Mert már ismerlek annyira, hogy tudjam, mikor van jó és nagyon nem jó kedved...Szóval mi a baj?
 - Csak eszembe jutott, hogy holnap már mennem kell haza, és te csak vasárnap jössz haza...
 - Ó, hát csak ezért? - könnyebbült meg.
 - Csak ezért? Miért, ez nem elég?
 - Jajj, öt nap nem a világ vége!
 - Igen, tudom, de nekem akkor is nagyon fogsz hiányozni! - öleltem át szorosabban.
 - Te is nekem, és nem úgy gondoltam. Hidd el, hogy öt nap semmi! Gondolj bele mi lenne akkor, ha hónapokig nem találkozhatnánk!
 - Jajj, ne is mondj ilyeneket! Belegondolni is rossz!
 - Igen, abba én is beleőrülnék...
 - Igazad van! Valahogy ki fogom bírni azt a pár napot, utána pedig újra együtt leszünk!

                                                  Valahogy így képzelem Rob arcát...

A legédesebb dallam - 19. fejezet

                  Sziasztok! Nos, nem akarom sokáig húzni az időt, de csalódott vagyok...Az előző fejezethez nagyon kevés komment érkezett, így a következő részt 10 kommentár után vagyok hajlandó csak felrakni...Jó olvasást! Puszi. Evness






Egy szinttel feljebb...






Na álljunk meg. Ebben az egészben semmi logika nincs...Biztos, hogy csak álmodom.
Rob felkelt mellőlem, és keresni kezdett valamit. Felforgatta a fél szobát, mire megtalált valamilyen rövidnádrágot, aztán pedig a fürdőbe ment, és pár pillanattal később két törülközővel a kezében tért vissza. Fogalmam sem volt mi baja lehet, de úgy döntöttem ideje beszélni vele.
 - Hé-hé! Rob - álltam elé, és megfogtam a kezét. - Mi ütött beléd? Mégis mit csinálsz?
  - Hiszen már mondtam - mosolygott angyalian. - Megyünk pancsolni!
 - Na de Rob! Mégis...hova? És mikor? És hogy jutott eszedbe egy ilyen őrültség?
 - Nem tudom. Csak néztem ahogy alszol, és valahogy erős késztetést éreztem arra, hogy nekem most azonnal víz közelben kell lennem...
 - Esküszöm, hogy te nem vagy normális! - ráztam a fejem.
 - Igen, tudom, már mondták. És veled csak még őrültebb leszek. De nem érdekel.
 - Rob... - Nem tudtam mit kellene mondanom ilyen helyzetben. Valamit viszont kellett volna... - Mit tervezel pontosan?
 - Azt gondoltam lemegyünk a szálloda fürdő részlegébe.
 - Na de ilyenkor? - hadonásztam a kezemmel.
 - Igen, ilyenkor. Hidd el, el tudom intézni, hogy beengedjenek. - büszkélkedett.
 - Igen, azt elhiszem. De...Figyelj! Mi lenne, ha csak holnap mennénk le?
 - Az úgy már nem lenne érdekes... - szomorodott el, majd hirtelen fel is vidult. - Megvan!
 - Mi jutott eszedbe? - kiváncsiskodtam.
 - Nem megyünk le. - Megnyugodtam. - Helyette itt leszünk a lakosztályban...méghozzá a fürdőkádban...
 - Rob! Ezt...ezt mégis hogy gondolod? Hogy akarod...?
 - Természetesen nem mondok semmit - vigyorgott. - Tíz perc múlva gyere utánam a fürdőbe!
 -Rob, ezt... - a kezét a számra rakta, így késztetve hallgatásra.
 - Tíz perc múlva...fürdő...fürdőruhában - tagolta a szavakat, majd betrappolt az említett szobába.


Azon töprengtem a hálóba menet, hogy Rob most meghülyült, vagy tényleg csak álmodom. Mindenesetre tetszett ez az álom, és nem akartam felébredni. A bőröndömhöz mentem, és elkezdtem keresni benne a fürdőruhámat. Amikor megtaláltam felvettem, majd egy csattal feltűztem a hajam. Még volt hátra 3 percem, így elmentem a konyhába, és ittam egy pohár vizet. A fürdőből egyszer csak furcsa hangok kezdtek el jönni. Meg akartam nézni, hogy mi törtét, de nem akartam Rob "nagy" tervét tönkretenni sem. Így hát türelmesen megvártam az idő lejártát, majd az ajtó felé indultam. Illedelmesen bekopogtam.
 - Gyere! - hallottam Rob hangját. Kinyitottam az ajtót.
 - Drágám, mi volt az a...
Hát igen...ennyit birtam kinyögni. Ugyanis a szemem elé táruló látványtól teljesen elállt a szavam. A fürdőben egy lámpa sem égett, de azok fényét tökéletesen helyettesítette a milliónyi gyertya, amik a földön, és a kád szélén díszelegtek. A fürdőkád tele volt engedve vízzel, amit egy lámpa rózsaszínűre festett. A víz tetején pedig - ki tudja, hogy honnan szerzett -  rózsaszirmok borították. Annyira gyönyörű volt az egész...Mintha valami álomba csöppentem volna...A fürdő szépségéről viszont nemsokára elterelődött a figyelmem, ugyanis ez az egész semmi nem volt Robhoz képest, akin most csak egy fürdőnadrág volt. Ő is kitágult szemekkel nézett rám, így a fürdőben nem lehetett semmit hallani, csak a lélegzetünket.
 - Ööö... - szólalt meg végül Rob. - Tetszik?
 - Igen - toporogtam zavartan. A fenébe! Magam köré csavarhattam volna legalább egy rohadt törülközőt... - Nagyon szép.
 - Gyönyörű vagy - Tessék. Már megint kezdi. A közelében szinte soha nem volt normális színű az arcom, pláne az ilyen eseteknél...
 - Ömm...Köszönöm. Te is nagyon...szexi vagy - haraptam be az alsó ajkam. Rob is totál zavarba jött, és idegességében a hajába túrt.
 - Nos akkor - vakarta a fejét, majd hirtelen odajött hozzám, és megragadta a kezem. Odahúzott a fürdőkádhoz, majd belépett, és én követtem őt. A víz kellemes meleg volt, és mintha...igen...eper illatú habfürdőt éreztem...Zavartan beültünk a kádba, és mindkettőnk úgy helyezkedett, hogy egyáltalán ne érjen a másikhoz. Én viszont már untam ezt az egész "zavart vagyok" dolgot, így bátor lépéshez folyamodtam.
 - A fenébe is! - nyögtem, majd megfordultam, és befészkeltem magam Rob karjai közé.
 - Egyet értek! - ölelt át, és az arcát a hajamba fúrta.




                                                                       ******




 - Szóval akkor végeztünk ezzel? - kérdezte, miközben a vállaimat simogatta.
 - Pontosan mivel is?
 - Hát ezzel az...óvatossággal, meg a "szégyenlős vagyok"...
 - Ja, hogy azzal...Persze. Szerintem már eleget voltunk a kezdő fázisban. Idelye egy szinttel feljebb lépni.
 - E...Ezzel meg mit akarsz? - lepődött meg.
 - Hát...én is kitaláltam valamit. Majd nemsokára meglátod! - mosolyogtam ravaszul.
 - És félnem kellene?
 - Hát...mondhatni...
 - És mikor lesz ez a majd?
 - Ööö...fürdés után...sőt...most elmegyek, és te is kapsz 10 percet, hogy felöltözz. Utána várlak a hálóban... - a végét már a fülébe suttogtam. Hangosabban kezdte szedni a levegőt, és a szemei is kitágultak.


 A mosdó széléről elvettem egy törülközőt, majd elindultam a háló felé. Ki kell tennem magamért...Meg kell lepnem valamivel...
A bőröndömhöz tipegtem, és elkzedtem keresgélni valamilyen dögös fehérnemű után...Igazából nem nagyon voltak ilyen darabjaim, ugyanakkor volt egy, ami elég...na...szóval elég vad volt...Úgy emlékszem beraktam. Istenem, add, hogy ne otthon legyen!
Hálistennek nem maradt otthon. Gyorsan felvettem, majd kiengedtem a hajam, és megpróbáltam valami "szexi" pózban elhelyezkedni az ágyon. Tudom, hogy őrült vagyok, de ideje megmutatnom, hogy nem vagyok kislány...
Hallottam, ahogy nyílik a fürdőajtó, majd becsukódik. Ezt léptek követték, majd egy hatalmas csattanás, amit egy "b*zdmeg" kísért...Le mertem fogadni, hogy elfelejtette felkapcsolni a lámpát a nappaliban, és orra esett valaiben. Mondjuk a szőnyegben, mint én. Remélem, szegény nem fogja átvenni tőlem a szerencsétlenséget...
 Gyorsan leoltottam a lámpát magam mellett, és vártam, hogy Rob mikor lép be az ajtón...de nem jött...Aztán csak egy valamit hallottam:
 - Ev! - nyöszörögte. Felkaptam az ágy mellől a köntösömet, majd kiléptem a szobából. Az első dolog amit megláttam Rob volt a földön fekve, a másik pedig hogy a padló és az arca véres volt...

Ev fürdőruhája

A hálószoba

                                                                      A fehérnemű...:)