Minden jóra fordul
Lemy lassan előlépett a nappaliból. Nem tudom, mit láthatott az arcomon, de eléggé megijedt.
- Ne haragudj... a te érdekedben tettem... - kezdte, de én félbeszakítottam.
- Köszönöm - mondtam, majd a nyakába ugrottam. Erre nevetni kezdett.
- Akkor nem is haragszol?
- Dehogy is. Csak eléggé meglepett, hogy te mindenről tudtál.
- Te viszont semmit nem mondtál nekem, és mástól kellett megtudnom, hogy mi a helyzet.
- Ne haragudj, csak nem tudtam, hogyan is mondjam el, hogy egy... hogy Robbal találkozgatok.
- Mondd csak ki nyugodtan...egy filmsztárral. Méghozzá egy nagyon helyes filmsztárral...Istenem! Annyira örülök nektek! De mesélj csak! Mi is van pontosan?
- Ha nem gond, akkor inkább holnap, mert eléggé fáradt vagyok.
- Rendben. Jó éjt!
- Neked is!
Miután elvégeztem szokásos esti teendőimet, fáradtan dőltem az ágyba. El se hiszem, ami ma történt velem. Randiztam Robbal, a barátnője lettem, és Lemy a hátam mögött szervezkedett...
Holnap pedig ismét bosszút állok Victorián. Vagyis állunk. És reggel Rob visz suliba.
A mellettem levő rózsát néztem, mielőtt elaludtam. Az álom pedig újra felbukkant...
Ismét a sötét erdőben futottam, és a távolban levő fény már csak pár méternyire volt tőlem. Egyre közelebb értem, mikor a fehér kéz megérintette a vállam. Ugyanebben a pillanatban az erős fényből felbukkant Robert, és a kezét felém nyújtotta. Felé nyúltam, és nagy nehézségek árán sikerült őt elérnem. Hátra fordultam, és végre megláttam azt, aki már régóta kísért. A haja sötét volt a víztől, mint aki esőben állt, vagy valami tóból jött ki...fehér ruhát viselt, aminek az alja rongyos volt...kis idő múlva sikerült felismernem.
Én voltam az...Saját magam húztam vissza a sötétségbe, és a szomorúságba. Robert felé fordultam, ő rám mosolygott, és behúzott a fénybe. A sötétség pedig eltűnt, és vele együtt a másik én is...
Amikor kinyitottam a szemem, már reggel volt, és a nap erősen sütött be az ablakomon. Boldogan kiugrottam az ágyamból, és elkezdtem azon filózni, mit is vegyek fel. Végül egy lila felső, és egy farmer mellett döntöttem. A hajam kiengedve hagytam, mivel tegnaptól még maradt az aljában egy kis hullám, így kifejezetten jól nézett ki. Vittem fel magamra egy laza kis sminket, és szó szerint kiugrándoztam a konyhába.
Egy fogkrémreklámos mosoly kíséretében adtam egy puszit Lemynek, - aki a tűzhely fölött kavargatott valamit, aminek borzalmas illata volt, - és lehuppantam az egyik székre.
- Jó reggelt! - köszönt Lemy. - Valami dilibogyót szedtél? Adhatnál belőle nekem is...
- Ha-ha...Úgy se bírod elvenni a kedvem...Ma biztos nem...
- Nem is akarom - mondtam, majd lezárta a tűzhelyen levő borzalmat. - De miért is vagy ilyen jókedvű? - Ekkor három kopogtatást lehetett hallani a bejárati ajtó felől. - Már értem - vigyorgott Lemy.
De nem is figyeltem rá, hanem a futottam is az ajtó felé, és feltéptem.
Rob ott állt, kezében egy újabb szál virággal. Nem tudom, miért, de gondolkozás nélkül a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Egy pillanatig hezitált, majd átölelte a derekam, és visszacsókolt. Kis idő múlva abbahagytam, és szélesen mosolyogva elhajoltam. Robnak egy pár pillanatig még csukva volt a szeme, de aztán kinyitotta, és nagyot sóhajtott.
- Wáó...neked is jó reggelt! Ezt meg miért kaptam?
- Nem tudom...csak nagyon hiányoztál - mondtam, majd megöleltem.
- Te is nekem - suttogta a fülembe, és szorosan átölelt. - Nem is tudod, mennyire.
- Khmmm - hallatszott a hátunk mögül. Gyorsan elengedtük egymást, és Lemy felé fordultunk, aki az előszoba közepén állt. - Nem akartam megzavarni semmit. Tőlem egész nap itt ölelkezhetnétek, de Evnek 15 perc múlva a fősulin kellene lennie.
- Úristen! - kiáltottam fel. - Tényleg!
Rob a kezembe adta a rózsát, én meg Lemy kezébe nyomtam, és mint egy őrült, berontottam a szobámba a táskámért, majd pedig rohantam is kifelé.
Rob már a kocsiban ült, és beindította a motort. Gyorsan bepattantam mellé, és már indultunk is.
Szerencsére nem késtem el. Sőt! Öt perc alatt odaértünk. Rob úgy vezetett, mint egy őrült, de még ez is jól állt neki. Leparkolt a suli előtt, majd kiszállt, és nekem is kinyitotta az ajtót. Kipattantam, és a kocsinak dőltem. Óriási szerencsém volt, mert Victoria a járdán beszélgetett a barátnőivel, és ha jól láttam, akkor minket néztek. Király! Kezdődhet a műsor! Valószínűleg Rob is észrevette őket, mert átölelte a derekam, és olyan közel hajolt hozzám, amennyire csak tudott.
- Tudtad, hogy nagyon szexi vagy ilyenkor? - kérdeztem kaján vigyorral.
- Mikor is? - mormolta a nyakamba, mert időközben lehajtotta a fejét.
- Hát amikor így nézel.
- Hogyan is?
- Hát... - dadogtam, mert attól, hogy ilyen közel van hozzám, kezdtem elveszteni a fejem. - Azt nem tudom megmutatni. Úgy látszik, azt csak te tudod...
- És szerinted ez szexi? - kérdezte az arcomtól pár milliméterre. Kezdtünk belejönni a játékba. Vagy talán ez nem is játék?
- Mi lenne, ha nem csak dumálnál, hanem megcsókolnál végre? - kérdeztem türelmetlenül. Erre kuncogott egyet, majd még szorosabban ölelte a derekam, és a száját nagyon lassan, és óvatosan az enyémre helyezte. A csók már nem volt ennyire visszafogott, és úgy láttam ez neki is bejön.
Már épp kezdtünk volna még jobban belemerülni, amikor becsengettek. Rob nagy nehezen abbahagyta a csókot, és a homlokát az enyémnek támasztotta. Nem akartam, hogy el mennyen...vele akartam maradni...
- Mi lenne, ha ma nem mennék be órára, és egész nap veled lehetnék? - kérdeztem vigyorogva. Rob is mosolygott ezen.
- Nagyon jó lenne, de nekem délelőtt interjúm van, és nem örülnék neki, ha miattam lógnál a suliból. De egész délután a tiéd leszek. Mikor végzel? Eljövök érted.
- Hát...úgy dél körül. Neked úgy jó?
- Itt várlak - mosolygott, és egy utolsó csókot nyomott a számra.
- Szia - köszöntem el, és nagy nehezen elengedtem a kezét.
- Hiányozni fogsz - tátogta.
- Te is - suttogtam.
Szerencsére az előtt az osztályban voltam, még mielőtt a tanár megérkezett. Victoria egész nap engem nézett, én pedig elégedetten vigyorogtam rá. Ilyenkor mindig elfordult, és nézegette a műkörmeit. Szegény...majd fogom sajnálni, ha lesz egy kis időm...
A szünetben viszont felbátorodott, és hangosan kezdett rólam beszélni.
- Ez a csaj nem normális. Azzal vagánykodik, hogy egy filmsztár a pasija, és kint kurváskodik a suli előtt...Tiszta hülye... - nekem se kellett több.
- Na ide figyelj Victoria! Nekem legalább van barátom, nem úgy mint neked. És igenis büszke vagyok rá. Nem én tehetek róla, hogy melletted egyetlen pasi sem marad meg. De mondjuk nem is csoda. Semmi ész, és kedvesség nem szorult abba a hülye szőke fejedbe. Csak a gőgösség, és a beképzeltség. És még valami. Szállj le Robról, és hagyj minket békén!
Ezzel sarkon fordultam, és elindultam a következő órámra. Végre beolvashattam annak a...na mindegy...neki...és annyira jó érzés volt! Teljesen megkönnyebbültem tőle, és remélem, hogy már nem fog piszkálni. Alig várom, hogy elmesélhessem Robnak. A neve hallatán rám tört a hiánya...Vajon mit csinálhat most?
Előszoba
Ever nadrágja
